Ha gólya lennék, vagy más költöző madár,
aki minden évben vissza-visszajár
Én nem hagynám itt e nagyszerű helyet.

Ha napsugár lennék, mi ideragyogott,
vagy nyári éj, amint szétszór ezer csillagot
Én nem hagynám itt e nagyszerű helyet.

Ha virág lennék, ami szirmokat terít,
vagy porszem, amit szellő penderít
Én nem hagynám itt e nagyszerű helyet.

S ha víz lennék a folyóban, mi ágakat sodor,
vagy bárányfelhő szélén habos kis fodor
Én nem hagynám itt e nagyszerű helyet.

Akkor sem hagynám itt, ha kérnének reá,
ha követelnék tőlem unos-untalan,
de temérdek kincs fejébe sem, de nem ám!
Én nem hagynám itt e nagyszerű helyet!

Idetartozom amióta megszült jó anyám,
amióta az ajkaimról kifakadt a szó,
s amióta szívem súgja nekem,
azóta bátran kiáltom:
Nem! ...és nem! ...és nem!
Én nem hagyom itt e nagyszerű helyet!
Hazámat, semmiképp, sosem!

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006-02-07

Egy régi gyerek versmondóversenyre írtam, aminek a témája a hazaszeretet volt, de felnőttként is örömmel felvállalom.