Én komolyan veszem

Én komolyan veszem:

Amíg ülök itt,
s játszom szavakon
A mindenit!

Rájövök.
Fontos ez nagyon!

Nem csillogásra vágyom,
adni szeretnék.
Intim belsőm
nyitott könyvemben
legyen tiszta kép.
Gondolataim vígan
szélnek eresztem,
felszabadítom,
szabadon lebegjen

Ápolni kész vagyok
édes anyanyelvünk.
Magyarnak igazán,
mindig ebben rejlünk
Nincs határ
amit ne lépne át.
Nélküle nincsenek
mondák, adomák.
Nélküle ember sem lennék!
Ezért e komolyság?

Írni szeretnék!
Írni és olvasni!
Önzőn, hitvallásból.
Olvasni és írni,
de csakis, igazán jól.
Kifürkészni az elődöket,
tanulni korokat,
verseken át inni
Petőfis borokat,
Hozzáfalni Kosztolányit,
nem bánván egy percig sem,
hogy zsenije irányit,
vagy majd akkor itt,
hűen idézni Tandorit

Bár tehetném
végtelen felsorolni,
de félek, hogy
kimarad valaki,
aki méltó a tiszteletre,
aki semmiféleképp
nem hagyta volna,
hogy elsüllyedjen,
eltűnjön e nép.
Éhet vállalt, börtönt,
nélkülözte a földi jót.
De szavai tengerén
mégis mindig
épített új hajót.
Ezek még most is ringanak,
stabilan állva ellen
bármilyen viharnak.
Rakományuk örökké szavatolt,
hisz Mindőjűknek
őszinte, igazi szava volt

Komolyan vették!
Hiába ütötték, verték,
még ha csak szavakkal is,
a sok zsarnok és hamis

Én is komolyan veszem!
Mégsem játszom a szavakkal.
Felelőtlen semmiképp!
Ne fúljon sás-iszapba
ennyi szó, megannyi év!
Hátha elődje lehetek
néhány utódnak,
akik hitelt tudnak adni,
minden leírt szónak 

Legyen ez így!
Nyílt gondolataimra
nem vagyok irigy.
Ha valami,
akár egy repesznyi,
az élmények burkát
résnyire repeszti,
nekem már megérte!
Kilőtt szavaim
céljukba találnak.
Az életet akarom mondani
szavakká rendezett betűimmel,
a jövő, olvasó fiának.

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006