Füvésztanulmányaim második szemináriumán a második szál füves cigaretta után észrevettünk egy hangyát a hamutálban, véresre pörkölve, grillezve. Elgondolkodtunk azon, hogy most a hangyát mi tulajdonképpen elszívtuk. Nézegettük, kontempláltuk, majd én egy szúró érzést éreztem a tüdőmben, és meghallottam deus ex machina a hangya kiáltását, farkast-üvöltését, aki lelkének ízelt lábait tüdőm falába rugdosta. A hangya lelke, az a huszonegy gramm ott lebegett a tüdőnkben, és kapart. Ekkor jutott eszembe a zsiráf története, akit egy holland cserediák ismerősöm egy afrikai kiruccanás közepette, egy óvatlan pillanatban letüdőzött. És amikor a hosszúnyakú letüdőzése után kifújta szájából a fehér füstöt, látta megjelenni a zsiráffejű pápát a Vatikán ablakában. Üvöltött az Agnus Dei, hogy

Camelo pardalis!

Miserere nobis!

Innen ered a hagyomány, hogy XX. Ince pápa emlékére minden harmadik naptári év január huszonkettedikén egy zsiráf kacsint ki a vatikáni harangtorony ablakából, de talán még nagyobb legenda a madridi zsiráfbrekegés mondája, mely szerint a madridi harangtoronyból minden éjféli órában egy zsiráf brekeg kifelé büszkén. Ez bolygatja leginkább meg a madridiak lelki békáját.

Ez tehát az eredete azoknak a füvesek közt gyakorolt, alighanem szakzsargont felállító szlengeknek, mint a „brekeg a zsiráf”, „bimm-bamm, bimm-bamm, brekk!” (az időpont, amikor beüt az anyag, és szárnyaid esetlen csapkodásának múlandósága erejét nyeri, így légbe lépsz), vagy a „brekeg a pápa” (fű-üstöléskor), a „zsiráfpápa” (mint erősen fű-üggő), illetve a huszadikince, ami a drogbárók tisztes megszólítása, vagy, hogy csak a legközkedveltebbet említsem, a „madridi éjfél” (MMN - Madrid midnight).

Valljuk be, hogy sem Önöknek, sem nekem nem egyértelmű, hogy kicsoda pontosan Agnus Dei, isten báránya: az a hívő, akit a lelkipásztorok az allegória képében terelgetnek, óvnak a farkasoktól (Lupis Vobiscum! A saját farkasainktól, a saját bűneinktől), vagy az a Jézus, aki „elvetted a világ bűneit”.

Apropó, Jézus Krisztus. Amikor Kurt Cobain először szívott be úgy, hogy az már fájt, fogta magát, és szállóigét generálva úgy kiáltott fel, akár az Agnus Dei:

Camelo pardalis!

Miserere nobis!

02:17
Budapest, 2009. január 22