hazudott valóság

visszatükröződő fényfolt a víz felszínén, esőbe áztatott tükörkép, fémes lapokon meglesett tekintetek. a szemében látod magadat, a mozdulataiban érzed a hasonlóságot, az ölelésében sejted a saját alakod. te vagy az?őt látod? magadat érzed? te tükröződsz a felszínen? vagy ez csak játék volt, mese? elkalandozik a figyelem a múltba,próbálod felidézni magadat: villanó másodpercek egy valótlan életből. elég ez a pár érdektelen pillanat, hatalmas robajjal csúszik ki az irányítás a kezeid közül, ütközés, és már zuhogó eső, kidőlt villanyoszlop, sikolyok és üvöltés.
rohannak a képek, a diavetítő kattogva pergeti a kockákat, nincs időd nézni, csak elmosódott foltokként látod az életed.
de mostmár üres minden.csak a kórház jellegzetes zöld csempéin koccanó gyógyszeres fiola, az infúzió halk monoton csöpögése, a vaságyakról pergő zománc. lelassul minden körülötted, élesednek a tükörképek, az ablak sötétjén át meg kellene csillania a szemed halvány íriszének, de nem látod magadat, te csak egy vagy a sok hazugság között.