[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 202
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 202


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.


Devilish.gif
A Névtelen város 4.
Ideje:: 02-17-2010 @ 08:36 pm

A Névtelen város
-
első fejezet-/4


   Lehetséges-e, hogy ébren álmodik az ember? Miközben egy felhőtlen éjszakai égbolt alatt rohan egy sötét erdő mélyén, ahova még a csillagok és a hold fénye is alig jut be irányt mutatni, közeli farkasok vonyításának és baglyok huhogásának hangjától kísérve, mialatt a maga mögött hagyott romváros belseje felől vad kiáltások és dobpergés hangja hallatszik, pont olyasmi, amit kannibáloktól várna az ember vadászat előtt? És mindeközben egy kislány mezítelen testének látványa hajtja előre és előre, megállást sem engedve...
   A remete úgy érezte, álmodik. Édes cseresznyeízt érzett a szájában, amikor a kislányra gondolt a ragyogó zöld színű tóban. Azokra a tiszta zöld szemekre gondolt, és azokra az éppencsak narancs nagyságú dudorokra a mellén. Hogy a kezében fogja őket (most éppen akkora köveket tartott a markában), és végigsimít majd azon a törékeny testen. A tenyerével. Arra a csókra gondolt, ami a tó mellett várja majd. Azokra a puha, cseresznyeízű ajkakra...
   Közben a valóság az volt, hogy éhesen menekült egy maréknyi kiéhezett őrült karmai közül, alig érzékelve valamit a környezetéből -azt sem zárhatta ki teljesen, hogy körbe-körbe rohangál- , farkasok vonyításával és baglyok huhogásával kísérve. Hoppsz, egy ág felsértette az arcát. Egy másik majdnem kiszúrta a szemét. De továbbra is úgy érezte, menekülnie kell (ezért is tért le a kitaposott ösvényről). Hirtelen Piroska története jutott az eszébe. Ha Piroska nem tért volna le az útról, a farkas nem ette volna meg a nagymamáját. Talán ő is maradhatott volna az ösvényen, akkor nem kéne az áthatolhatatlanul sűrű erdőben áthatolnia. Remélni merte csak, hogy jó irányba halad a tó felé. Ha az évek alatt tökéletesített irányérzéke nem csal, reggelre a tó sziklás oldalán kell lennie.
   Feltéve, hogy élve odaér.

***

   Mintha sosem akarna véget érnie az éjszakának. A pokol lehet ilyen, vagy talán még az sem. A remete testéből dőlt a víz, a szája teljesen kiszáradt. Levegőt is alig kapott, szinte teljesen kifulladt. Arca csupa seb volt, annak ellenére, hogy egy vastagabb féle kendővel megpróbálta eltakarni - legalább a kisebb sérüléseket ússza meg. Kezében a kövek súlya miatt egyre lassult a mozgása, de fegyver nélkül sem akart maradni, ha esetleg védekeznie kell. Csak futott, és már azt sem tudta, mióta. Az időérzéke általában precízen működött, akár egy svájci óra. Sőt, történetesen egy bizonyos svájci óránál jobb is volt. Egy barátnőjétől lopott egyszer egy svájci órát, két évvel ezelőtt, még Péterfalván. A lány befogadta és etette őt egy egész hétig, de cserébe az összes pénzét elvette. És amikor még a ruháját is le akarta cseréltetni vele, akkor érezte, hogy ideje távozni. És lelépett, a lány svájci órájával a karján. Igazából nem akarta ellopni, Anna kérésére hordta, és elfelejtette lecsatolni, amikor éjszaka elment. Két hét múlva kiderült, hogy hiába svájci az óra, a remete időérzéke jobb. Az óra késett. Újabb két hét múlva meg is állt. Most azonban ez a csodálatra méltó időérzék is bekrepált. Bár végül is, mi az idő? Valami kézzelfogható vagy mérhető dolog? Valami létező? Vagy csupán kreálmány? Ha az idő megy valahova, akkor meg is állhat. És ha megállna, abban nem lenne semmi különös, nem igaz? Ugyanúgy élnénk, csak nem nézegetnénk folyton az óránkat. Akkor ezen az éjszakán megállt az idő, valahogy úgy, mint a tó mellett a bokrok mögött. A remete csak futott, de nem érezte, hogy közelebb kerülne a hajnalhoz. Egyre inkább úgy érezte, a nap fénye megváltást hoz majd számára, elűzi a démonait. De vajon ha sietünk, gyorsabban elérjük-e a hajnalt?
   Nem lehet segíteni, aki filozofikus alkat az két nap éhezés és folyamatos menekülés közben is gondolkozni kezd. Ez egy nagyon rossz szokás, abba kéne hagyni, ennyi dologra nem lehet egyszerre figyelni, gondolta a remete, majd megbotlott egy faágban, ami hangosan  reccsent, akárha csont tört volna, és egy meredek domboldalon zuhant vagy gurult végig, folyamatosan fáknak ütve a testét. Arra már nem emlékezett, hogyan ért földet. A sötétet már nem az éjszaka, hanem az ájulás miatt látta.

***

   -Nem vagy már gyerek, minek szaladgálsz éjszaka az erdőben - a korholást egy középkorú nőtől kapta, miután végre kinyitotta a szemét. Rezia szép volt, és a nap fénye sütött be az ablakon. Meleg volt.
   -Één...
   -Te mi? Öngyilkos akartál lenni? Még csak fegyver sem volt nálad! Erre pedig rengeteg fenevad él szabadon, igazán tudhatnád!
   A remete tudta. Még pár nappal azelőtt, hogy szerelembe esett volna egy tóban fürdő kislányba, találkozott a farkasokkal. Éjszaka látogatták meg. Nem rakta meg eléggé a tüzet, és ha a védőangyala nem ébreszti fel az éhes morgásra, nem kellett volna éjszaka a kannibálok elől menekülnie már. Sikerült megvédenie magát, de a vadászkése oda lett. Elefántcsontból készült a nyele. Beledöfte az egyik vadállat oldalába, amely elszaladt - oldalában a késsel.
   -Meddig...?
   -Nem tudjuk, meddig feküdtél ájultan, mielőtt napkelte után rád talált a férjem. De azóta itt fekszel. Mosakodj meg, ha kész vagy, segíthetsz megnyúzni a vacsoránkat - mondta a nő, majd egy tál meleg vizet tett a remete elé. Ő megpróbált felülni, de fájdalmasan megkordult az összeszűkült gyomra. -Segítséget márpedig nem kapsz. És ha nem segítesz nekünk, vacsorát sem. Úgyhogy gyorsan szedd össze magad! -folytatta a nő, majd otthagyta a faházban egyedül a vándort, aki egy percig még némán feküdt a szalmaágyon, félmeztelenül. Gyakorolta a lélegzést. Majd összeszedte minden maradék erejét és felült. 'Talán mégis menni fog', gondolta magában. Lassan megmosakodott, magára öltötte a frissen mosott, szappanillatú ingét, majd kilépett a forró délutánba. A hőség mellbe vágta, egy pillanatra megtántorodott. Amikor végre kiverte szeméből a szédülést és a fáradtságot, hogy csak a feje hasogatása maradjon meg, látta, hogy egy piciny falu közepén áll. Az apró faházak körben álltak, a kör közepén fából épített halom. Célja nyilvánvaló volt. Ott készítik majd el a vacsorát.
   Két szarvas lógott a lábaiknál felkötve a házak között kifeszített kötélre, és két izmos férfi foglalatoskodott a nyúzással. Napbarnított bőrükön egy pillanatra elidőzött a remete tekintete - kicsit irigyelte őket. Milyen jóvágású férfiak! Biztos döglenek értük a nők. A falu házai között gyerekek szaladgáltak, kisfiúk és kislányok, vidáman kergetve egymást. A tóbéli gyermeket nem látta közöttük.
   Egy nagy sóhajjal odalépett a szarvasokat nyúzó férfiakhoz, és épp meg akart szólalni, amikor a jéghideg kék tekintetük torkára forrasztotta a szót. Egy nagydarab kést adtak a kezébe. Ő pedig munkához látott.

(folyt.köv.)
©by ender

 



 



Utoljára változtatva 02-17-2010 @ 08:38 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Baggio011
(Ideje: 02-17-2010 @ 11:07 pm)

Comment: Nagyon jól nyomod ám!!! Remélem gyorsan leperegnek az írások, és újabbakat is feltehetsz!


Hozzászóló: ender
(Ideje: 02-17-2010 @ 11:45 pm)

Comment: A múltkor is hamar leperegtek. Most is talán pár nap csupán, és jön a folytatás. Addig is öröm, ha izgalomban tartalak (gonosz smiley). Üdv: ender


Hozzászóló: aranytk
(Ideje: 02-19-2010 @ 10:16 pm)

Comment: Várom a folytatást!!!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-20-2010 @ 03:10 pm)

Comment: Nem volt időm, de ehhez vissza kell most olvasnom...:))))


Hozzászóló: ender
(Ideje: 02-20-2010 @ 04:46 pm)

Comment: KEdves KAti! Már fenn is van:) ender


Hozzászóló: ender
(Ideje: 02-20-2010 @ 04:48 pm)

Comment: Köszönöm, hogy itt vagy, Anna! KÍváncsi leszek majd a te véleményedre is *pirul* Remélem, jó szórakozást nyújt a történetem! üdv: ender


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds