Röf, röf, röf,
mind, így kezdi,
 Uiiií, uiiií,
emberi nyelven:   s e g í t s é g!

valami a szívemet nyomja, szúrja!

már nem ! Végem!!!!!!!

 Elkezdődött ez a komoly móka,

a disznóölés fogócska,

bíz a kurta farkú szalad körbe

a disznó ól közelébe,

elrepülne, ha szárnya lenne

de mivel az nincsen neki,

kés élébe, életét is elveszejti.
Kifolyik, vére, tálba
a szerencsések világába,

húzták farkát, fogták fülét, lábát,
kiskorában, disznóiskolában,
v e l e, így malackodtak.
 
Bajszuk alatt már akkor, pityókásan vigyorogtak,
etették, itatták
moslékkal babusgatták,
kukoricával csemegéztették,
zöldgyepre is kiengedték,
evett, falt a disznó, korgó gyomra,
finomságokat mind behabzsolta.

Nőtt a szőre, nőtt a feje,

csak a farka maradt kicsi, hetyke!
olykor horkolt, mint a disznó,
makkot látott erdő mélyén,
s elbarangolt volna,
ha a gazda megengedte volna.

Ám a gazda fura "jószág",
két lábra áll, jön-megy,
néz és mondja neki:
egyél-igyál, hízzál jó magasra,  bitang nagyra!
ha el jön majd a napja,
egy kora reggel
ébresztelek,
 sajnálattal elveszejtlek!

Belőled lesz eleség: hurka, kolbász, szalonna,
toros, sonka, karaj, lapocka, borda, kocsonya

s z a l á m i,
kéne még valami?
 TE sorsodra akkor lett a pecsét téve, mikor koca mamád:
 először: rebegte el néked:
 röf, röf,

 akárhogy visítsz,
süketelnek itt körötted MIND!
ötre-hatra, édesdeden ízlelgetnek, eszegetnek
csemegéznek belőled, ne félj,
 ezt TE nem érzed,
egyáltalán nem  fáj  n e k e d!
 Érzed?!

2010.01.26