[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 198
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 198


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.


Devilish.gif
A Névtelen város 5.
Ideje:: 02-20-2010 @ 04:36 pm

A Névtelen város
-első fejezet-/5


   A remete készülődését Rezia zavarta meg.
   -Máris itt hagysz bennünket? - kérdezte a nő, de a szeméből megkönnyebbülést lehetett kiolvasni.
   -Folytatnom kell az utamat. Elvégre, ez egy vándor remete dolga, nem igaz?
   -Vigyél a húsból magaddal, amennyit gondolsz. Még napokig eltarthat, mire kiérsz az erdőből.
   -Egyelőre nem tervezem, hogy elhagyjam az erdőt. Még egy ideig nem térek vissza a "valóságba" - a nő pár pillanatig zavartan pislogott, majd szigorúan válaszolt.
   -Remélem, nagy ívben elkerülöd a várost. Nagy bajt hozhatsz a fejünkre, ha még egyszer odamész.
   -Először nem oda akarok menni. Előbb meg kell keressek valamit, amire szükségem van - a remete a kislányra gondolt,  és az erdőmélyi rejtett tóra. Mindenképp őt kell megtalálnia először.
   -Ne keresd a tavat sem. Bármit vesztettél is el ott, jobb ha lemondasz róla.
   -Vannak dolgok, amikről nem lehet lemondani.
   -Rejtélyes, hogy mire gondolsz.
   -Nem kell visszamenjek a városhoz, ha segítenétek megtalálnom a tavat.
   -Tudod, hogy nem segíthetek. Még sosem jártam arra.
   -Most először ismerte el valaki annak a helynek a létezését - Rezia arcába vér szökött. Miért pont ő bukott le a remete előtt? -A városból odatalálok. A nyomaimat követve remélem, visszatalálok oda.
   -A nyomaidat elrejtettük. Nincs esélyed visszajutni oda.
   -Muszáj lesz megpróbálnom.
   -Mi az, ami ennyire kell neked? Ha elkezdesz egymagad bolyongani az erdőben, nagy valószínűséggel nem jutsz ki élve. Legyen már egy kis eszed!
   -Akár segíthetnél is nekem, ha már így aggódsz értem.
   Rezia nem válaszolt. A remete leült a szalmaágyra, és várt.
   -Esetleg elmondhatnád, mit tudsz a városban történtekről.
   -Semmit. Még kislány voltam, amikor utoljára hallottam egyáltalán a városról, de akkor már rég itt éltem.
   -Nem emlékszel, mit beszéltek akkoriban a többiek?
   -Nem.
   -Az sem rejtélyes számodra, miért nincsenek öregemberek a faluban?
   -Voltak öregjeink.
   -Mi történt velük?
   Rezia megint nem válaszolt. A remete leolvashatta az arcáról, hogy azért, mert nem tudja.
   -Ti vagytok az egyetlen falu a környéken?
   -Van még legalább három. A vezetőik gyakran meglátogatnak minket.
   -Ahogy a tieitek is őket... Náluk sincs senki, aki segíthetne nekem?
   -Még sohasem hagytam el ezt a falut, igazán nem tudom.
   -Azt sem tudod, merre kereshetném őket?
   -Nem. De nem lehetnek messze, legfeljebb félnapi járásra. Viszont tőlük is óva intelek. Nem mind olyan barátságosak, mint mi.
   -Nem lehet nagy baj, ha majd rátok hivatkozom.
   Rezia tekintete hirtelen elkomorult. -Nagyon remélem, hogy nem így teszel.
   A remete egy pillanatig emésztette a gondolatot, majd bólintott. Összeszedte az ágyról a felszerelését, majd a nyakába akasztotta szürke útiköpenyét. Amikor az asszony mellé ért, mélyen a szemeibe nézett.
   -Köszönöm a vendéglátást és a gondoskodást. Ha lesz rá lehetőségem, meghálálom.
   Azzal kilépett az ajtón a friss levegőre. Tele szívta a tüdejét, és keresztül vágott a falu közepén álló üres téren. Gyerekek tucatjainak tekintete kísérte minden léptét. Ahogy elérte volna a falu bejáratát, valaki mély hangon utána szólt. A remete megállt, és hátra nézett. Rezia férje állt mögötte, szúrós kék szemeket meresztve rá.
   -Hova mész?
   -Megkeresek egy nem létező tavat, hogy bebizonyítsam, nem vagyok őrült.
   -Senki sem tartott téged őrültnek. Mindazonáltal örülnénk, ha egy ideig még köztünk maradnál.
   -Sajnos nem lehet. Fontos dolgom van.
   Rezia férje gyanakodva tekintett rá. Ugyan, egy vándorló remetének, akinek nincsen semmije, mi fontos dolga akadhat? Ez talán némi magyarázatra szorulna - érezte ezt a remete is -, de nem tudta érzéseit szavakba önteni. Valóban, eddig a napig még egyszer sem érezte, hogy valaha is lett volna bármi dolga ezen a világon. Valószínűleg nem is volt. Egész eddigi életében nem csinált mást, csak vándorolt és bóklászott szanaszét. És evett és gondolkozott. De most minden másnak tűnt. Egy megmagyarázhatatlan érzés költözött a bordái közé - hirtelen kezdte fontosnak érezni önmagát. Feladata volt a földön, amelyet mielőbb be kellett teljesítenie. A rohanó napok nem hagynak időt nekünk, hogy akár csak egy napot is eltöltsünk anélkül, hogy boldogok lennénk. Pár nappal ezelőtt egy hófehér hajú kislánynál maradt lelke egy része. Sürgősen vissza kellett szereznie.
   -Mennem kell - sóhajtott a remete, és várta, hogy engedélyt kapjon a falu vezetőjétől a távozásra. Rezia férjének szúrós tekintete megenyhült, majd bólintott.
   -Jól van, elmehetsz - mondta az izmos férfi. -Azt azért szeretném, ha ezt magaddal vinnéd - folytatta, majd egy rongyokba csomagolt vadászkést nyújtott át a remetének. Az megforgatta kezében a kést, ami könnyű volt, akár a tollpihe, és éles, akár a borotva pengéje.
   -Jó hasznát veszem majd! Köszönöm.
   -Ha esetleg valamikor megint erre vetődnél, szívesen látunk - mondta Rezia férje ezt úgy, mint aki bizonyos a remete halálában.

(folyt.köv.)
©by ender



Utoljára változtatva 02-20-2010 @ 04:42 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: lena1
(Ideje: 02-20-2010 @ 09:06 pm)

Comment: Olvasom kedves Balázs, megyek a következő részhez.


Hozzászóló: Baggio011
(Ideje: 02-21-2010 @ 07:24 am)

Comment: Olvaslak! Irány a következő. Nagyon jók a párbeszédek, és a sztori is izgalmas!


Hozzászóló: ender
(Ideje: 02-21-2010 @ 09:02 pm)

Comment: Köszönöm, hogy itt vagy, lena! üdv: ender


Hozzászóló: ender
(Ideje: 02-21-2010 @ 09:03 pm)

Comment: Köszönöm, Baggio! Erre a párbeszédre különösképp büszke vagyok: Ezzel szenvedtem a legtöbbet. Nehéz volt az eddigi, inkább leíró részek után átállni... Üdv: ender


Hozzászóló: Teru
(Ideje: 02-22-2010 @ 03:25 pm)

Comment: Szia, kedves Ender, sajnos nem mindig kapok el egy-egy fejezetet, de ahogy Te irsz, könnyű követni még akkor is ha ki vannak hagyva. Mindig élvezettel olvaslak. Szeretettel Teru


Hozzászóló: ender
(Ideje: 03-27-2010 @ 08:49 pm)

Comment: Köszönöm, Teru! :) Hogy itt vagy, és olvasol. Örülök, h tetszik, remélem, továbbra is fog. Üdv: ender


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds