[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 343
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 344

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Ánya könnyei
Ideje:: 02-22-2010 @ 03:30 pm

Ánya órák óta ült a parton és a vizet nézte. A férfiak már mind hazatértek a vihar óta, de Dimitrijnek se híre, se hamva.
- Ez az asszonyok sorsa - csengett fülében anyja hangja. - Várni és bízni kell.
Ánya haragudott a tengerre. Haragudott, mert elvette tőle Dimitrijt.
- Nem kellene ma kimenned - jegyezte meg hajnalban, mikor az ennivalót csomagolta. - Vihar lesz, megleszünk akkor is, ha ma nem mész ki.
- Ki kell mennem - jegyezte meg a férfi szárazon. - Tudok vigyázni magamra.
Ánya ült a parton és azon törte a fejét, mi lesz, ha nem jön vissza Dimitrij. Miből fogja kifizetni az adósságokat? Miből fog megélni?
Egy pillanatra lesütötte a szemét. Csak ezért kell neki Dimitrij? Hogy ki tudják fizetni az adósságokat?
Eszébe jutott, kislánykorában mennyire szerette a tengert. Ráfeküdt a víz tetejére és szabad volt a hullámok ölelésében. Megbízott a tengerben, de az mégis elárulta őt. Elvette tőle Dimitrijt. Ánya csak most gondolt arra, hogy már jó ideje nem ment a tengerbe.
A távolban egy aprócska pont tűnt fel. Ánya szíve nagyot dobbant. Nem látta a hajót. Ledobta a szoknyáját és várt. Várta, hogy mit kell tennie.
Még mindig nem látta ki közeledik a part felé, de egyszer csak belevetette magát a vízbe és úszni kezdett az ismeretlen irányába. Minden karcsapással biztosabban tudta, hogy Dimitrij felé tart.
A férfi kimerült volt, szinte csak kapaszkodott a deszkába.
- Dimitrij! - kiabálta Ánya messziről. - Dimitrij!
Mikor mellé ért, a férfi ellökte magától.
- Hagyj! Kiúszom egyedül.
- Gyere, segítek! Kapaszkodj belém!
- Hagyj! Kiúszom egyedül - ismételte a férfi makacsul.
Ánya a férfi mellé úszott.
- Kapaszkodj a vállamba!
- Az istenért! Hagyj! - üvöltötte Dimitrij és dühösen csapkodni kezdte a vizet. A deszka kisodródott a férfi keze alól. Ánya megrémült.
- Kapaszkodj belém!
A férfi tovább csapkodott a kezével.
- Hagyj! Hagyj!
Ánya megpróbálta elkapni a kezét, de a férfi olyan erővel rántotta magával, hogy levegőt sem kapott, mikor a víz alá bukott. Mikor feljött, Dimitrij nem volt sehol. Néhány perc múlva ott lebegett a víz felszínén.
Ánya kivitte a partra, megpróbálta életre kelteni, de már késő volt.
Leült a partra és várt. Sírni szeretett volna, de nem tudott. A tengerbe vesztek könnyei.




Utoljára változtatva 02-22-2010 @ 03:31 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Teru
(Ideje: 02-22-2010 @ 03:50 pm)

Comment: Szemilla, remélem ez egy nagyobb mű része? Egészen beleéltem magam, és nehéz lenne elfogadni hogy ennyi... Szeretettel Teru


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-22-2010 @ 04:48 pm)

Comment: sajna ennyi... és nem is vagyok túl büszke rá, mert szokás szerint addig halogattam a megírását, hogy majdnem kifutottam az időből (a versenyre küldtem be)


Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 02-22-2010 @ 05:40 pm)

Comment: Mint mindig magával ragadott...csillagos ötös!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-22-2010 @ 05:48 pm)

Comment: :))) az élet csupa meglepetés:) köszi, Jutka!


Hozzászóló: veva
(Ideje: 02-22-2010 @ 05:51 pm)

Comment: Nem tetszik! :( Nem az, ahogy megírtad, hanem vártam a pozitív, de legalább sejtelmes véget. Ez nem mese! (Persze, tudod, hogy hülyéskedek, mert nem minden történet tarka lepke-pillangós, meg rózsaszín királylányos, én is tudom.)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-22-2010 @ 06:06 pm)

Comment: igazad van, Veva:) felháborító, hogy nem minden mese rózsaszín, szappanbuborékos, tarka lepkés... :)


Hozzászóló: prayer
(Ideje: 02-22-2010 @ 07:12 pm)

Comment: Talán az első olyan "meséd", aminek nem értem tanítását.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-22-2010 @ 08:15 pm)

Comment: az jó, Zoli :) nem minden mese szól mindenkinek.


Hozzászóló: Thalassa
(Ideje: 02-22-2010 @ 09:31 pm)

Comment: Ez fájt... Fájdalmas, de bizony az élet is az. Talán jobb is, hogy a tenger elnyelte azokat a könnyeket.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-22-2010 @ 10:18 pm)

Comment: :))) okos lány (de ezt már biztosan unod... valahogy mindig ez jut eszembe rólad)


Hozzászóló: aranytk
(Ideje: 02-22-2010 @ 11:30 pm)

Comment: A tehetetlenség érzése valamiért mindig megsokszorozza a konokságot. Talán az elveszettséget büszkeséggel próbáljuk falazni... Hol az a pont, amikor el kell dönteni, hogy egy segítő kéz megmenthet, míg a büszkeségbe akár bele is pusztulhatunk... Ha nem is úgy, mint a történet szereplője, de lélekben mindenképp. Magamra formáztam, magam láttam benne - nekem telitalálat volt. Mondtam már, hogy imádom ahogy írsz...? Ölellek!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-23-2010 @ 07:26 am)

Comment: Tökéletes értelmezés, Kati:) ölellek!


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-23-2010 @ 09:48 am)

Comment: Ezt a pályázatra írtad, Szemillám? Nem rossz ez! Csak én nem szeretem a könnyes történeteket, mert általában giccsbe mennek át - de ez nem giccs !!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-23-2010 @ 09:58 am)

Comment: ühüm.. a múlt heti fullos pályázatra. a fejemben volt a kép, de azt hiszem túlzottan is vázlatosra sikeredett a betűforma:)) (én sem szeretem a könnyes történeteket, de mi lenne velünk azok nélkül?) pusz!


Hozzászóló: Welentze
(Ideje: 02-23-2010 @ 01:51 pm)

Comment: Az önérzetes, magabiztos, és önfejű férfi halálát okozza egy makacsul és túlzottan segíteni akaró, szerető lány. Tömör, sallangmentes, kiváló novella. Gratulálok hozzá: Krisztina


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-23-2010 @ 04:56 pm)

Comment: Az én fejemben nem volt a lány túlzottan szerető, de biztosan van ilyen olvasata is:) köszönöm!


Hozzászóló: Artur-Brun
(Ideje: 02-24-2010 @ 11:22 am)

Comment: Én úgy érzem, a türelmetlenség romboló hatását fogalmaztad meg. Ha nem úszott volna a férfi elé a nő, talán megmarad a deszka a férfi kezében. Ánya gondolatai világosan megmutatták, hogy rémülten fedezte fel magában, nem is a férfi miatt aggódik, hanem maga miatt, hogy mi lesz vele a férfi nélkül. Továbbá, lemondott korábbi álmairól. Elfelejtett összhangban maradni a tengerrel. Szerintem, magának akarta bebizonyítani, hogy ez nem így van. Ezért úszott be, és ezért próbált segíteni ott, ahol bizony csak útban volt. Vélt segítséget ne nyújtson senki olyannak, aki maga akarja megoldani a dolgát. Ezek jutottak eszembe olvasás közben. Én nem érzem befejezetlennek az alkotásodat.


Hozzászóló: sete
(Ideje: 02-24-2010 @ 02:44 pm)

Comment: Remek, nagyon elgondolkodtató írás, és nagyon tetszett. Annyira tömör ez a 30 sor, hogy már már vers. Váci Mihály Valami nincs sehol c. verse jutott eszembe: "Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami."


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-24-2010 @ 05:29 pm)

Comment: Elgondolkodtató, amit írtál, Artur. Nekem ez arról szól, hogy minden írásban önmagunkat olvassuk:)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-24-2010 @ 05:31 pm)

Comment: Sete:) ettől most én is kaptam tőled valamit és ezt köszönöm!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-25-2010 @ 11:39 am)

Comment: A segítési szándék ösztönös, főleg ha szerettünket érezzük bajban...Én úgy gondolom, ennek a férfi szemében is természetesnek kellett volna lenni. Mi oka volt durván elutasítani a lányt? Csak a rosszul értelmezett egója önzése, az önhitt büszkesége okozta. Ő nem gondolt a lányra, csak saját magára, mert ha gondolt volna, benne is felmerül, hogy mi lesz a lánnyal nélküle, és fontosabb lett volna, hogy a bajban összekapaszkodjanak, és együtt mentsék ami menthető... Nekem ez jutott eszembe, és az is, hogy milyen jól példázza egy rövidke novella, hogy mennyiféleképpen gondolkodunk...De hát Te ennek igazi mestere vagy, hogy ezt bebizonyítsd nekünk... tetszett, még akkor is, ha kicsit vázlatosra sikerült...:))))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-27-2010 @ 09:02 pm)

Comment: Köszönöm, Anna:) ez igazán jól összefoglalta azt is, ami bennem a hozzászólások során megfogalmazódott.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds