Jött egy hirtelen gondolatom, és leültem a gépemhez gyorsan,
Versbe öntsem szép formában, mit okosan éppen kigondoltam.
De alig üthettem le egy betűt, kis „szememfénye” mellém állt.
-Mit csinálsz itt drága Nagyi? Már megint írsz egy mondókát?

-Szandruskám, most menj tévézni nagyidnak most dolga van.
-De hisz éppen tegnap mondtad, nálam semmi sem fontosabb!
Leskicceltem gyorsan egy címet: a halhatatlan szerelem halála,
Majd sietve rohantam én kis unokám után, át a másik szobába.

Bugyuta rajzfilm szememfényét nem sokáig érdekelte nagyon,
Kisétáltunk erkélyünkre nézelődni a kellemes tavaszias napon.
Nagyi, mondd el az a verset, amit az internetről olvastál nekem!
Még szerencse, hogy kinyomtattam a Full-ról a gyerekverseket.

Most írjunk verset a „ Megfagyott szentekről”- kérlelte Szandra,
„Szervác-Pongrác-Bonifác”- harsogott édes kis gyermek hangja.
Ők nem megfagyott, hanem fagyos szentek, - javítottam volna,
De addigra már lovacskáról, és ázott katonáról szólt épp a nóta.

Végre elfáradt a kicsim, gyors tusolás után az ágyba bemászott,
Mellé dőltem, miközben agyamban Szervác a lován épp elázott.
Lassan halkult el a hangja, s kicsi szeme bágyadtan lecsukódott,
Lábujjhegyen kiosontam tőle a bekapcsolva hagyott monitorhoz.

A szerelem halála? -mi a fene akart ez lenni, tanakodtam bőszen,
És nagyon jól átéreztem, a nagyik miért lesznek hirtelenül őszek.
Megható versem tartalmát, rímeimre koncentrálva összeszedtem,
Írnám is a verset, de elfeledtem, mire Szandra mellett felébredtem...