A PÓK….

Három betű e szó,
nyolclábú e „bábu”,
mászik, hintázik, sző,

iramodik, szótlan, pici,
közepes és nagy, vagy óriás,

félelem és borzongást okozza
ez ártatlan forma,

néha mérges is az Istenadta,
oly nagy a hatalma és sok fajta,

mindenhol van birodalma.

Fehér a tojása, „többikrás” a sarja
bogár a tápláléka,
azt közre fogja… szőttes falatja,
hálóba lesz rabszolga, inkább „sült galambja”

Nyugodtan ül a mennyezet sarkában,
nem űzi, nem hajtja, semmi a világban,
gömbölyű teste csupa
szem és fül,

pedig se lát, se hall, mozgásra rivall.

Fürge, „szürke féreg”, ha akarja:
lódul hintázó cérnaszálon, pók nyálon,

a kőműves habarcson,
 utat épít, sző magának,
előre, hátra, jobbra, vagy balra,

minden irányba elhaladva.

Szinte röpül, törékeny, ártatlan,
mégis bántják, kegyetlen eltapossák,
vagy nevét embernek kölcsönadják,
”egy szőke pók ment itt az imént” –olykor így mondják.

Ám Ő, gömbölyű testével egyedi forma,
egyik sem egyforma, vagy ugyanazon forma,
gyermekek rémbogara, olyan,
 mint egy mini labda, csak sok a karja.

Szalad ő előled, mégis rád téved,
alig érzed,
butuska „bogárka”, ha megszólalhatna
sokfélét mondana:

Ne félj TE ÓRIÁS! nem bántalak téged,

csak úgy élek és én félek,
futok előletek,
ahogy csak tudok és bírok,
elbújok, vagy falra felmászok,
magasra fölétek,


ahova Ti nem értek, ha nem értek?
van amit nem tudok,

hogy láthatatlan legyek,
sok-sok legyet egyek, előletek,
örökre eltűnhessek!

Póksört és pókbort soha nem iszom
bogárnedv a nedűm, a mindennapi piám!

Mindenütt megélek,

álmodban őrjítő figura leszek,- rád mászok-
köpöm a selyemszálam,
szövöm az életem,
egyedi életforma ez nekem,
ki cserélne velem?

Utat köpni, azon haladni, és fenn maradni

de jó nekem…..

ÖLD meg! ezt rám rójják,

s pillanat múlva eltűnök,
moszat is alig maradok:

ostoba, okos, bogár
ösztön, mi benned dirigál!