ISMERETLEN...?!

Mit írjak rólad, hogy ismerjenek? mit tegyek, hogy én is, lássalak,?
lehet, hogy élő fa vagy, zöld ágakkal, viruló virággal,
lehet, hogy csillag vagy, robbanó sugarakkal,
lehet, hogy Te vagy a „Nap” valaki, vagy valakik életében,
s adod nekik életük értelmét,
lehet, hogy te vagy a föld, amiben minden megterem,
vagy mindent elfed, ha majd porában rejlik otthonuk,

lehet, hogy a lebegő levegő Te vagy,
a szél mozgatta oxigén, a távoli szép kék ég,
vagy a fű, a gyógyító növények és gyomok között.

Engem szeretnek a természeti elemek,,
csak Te nem? oh ismeretlen!
lehet, hogy dal vagy a mindent elsöprő magas CÉ,
a rigó, a csalogány, vagy a pacsirta torkában,

rezegtetett fülbemászó dallam,
lehet, a megalkotott gondolat vagy,
sokak eszéből kipattanó ábránd,
ábránd a szépről, a jóról, a szeretetről,
az utánozhatatlan tökéletességről,
 
Te magad vagy?

üstökös, itt a földön, ott az égen, édes drága hajnal tele napsugarakkal,
szikla vagy, föld mélyéből feltörő vulkánnal, pusztító láva heggyel,

őrjítő keservet terjesztő riadalommal,
orkán hordta porral, piszokkal, romba döntött otthonokkal.
Meddig mondják, ismeretlen, az ismeretlen,
amíg akarom, amíg más akarja?
nem tudhatom ki és mi? hisz, ismeretlen.

Azon leszek, hogy ismerjelek, a leírt betűkből kiszedjelek,
lehet, hogy mégis ismeretlen maradsz,
mint a hetedhét országot bejárt világ, mesebeli hőse,

„eltakart”szemeddel nem látod, pedig ott van, a ragyogó,
 a szomorú, életekben
mind az, az ismeretlen, előtted, a közeledben,
te felületes szemlélő, minden ismeretlen, amíg akarod!
csak amíg burokban tartod az agyad,
amíg elzárod szívedet a mély verembe, a farkas lesbe,

lehet, hogy az ismeretlen nem, ismeretlen,
csak nem ismerted még fel!
Siess, míg nem késő... ne legyen ismeretlen!

2010.márc 02.