Eltévedt vándor...

Úgy jöttél mintha álom lett volna,

Izzó, szikrázó csillag az égen,

Te vagy a fény az éjszakámban,

Szerelmes dobbanás a szívben.

Felszárítottad könnyeim, velük

Szivárványt rajzoltál az égen,

Vánkost vetettél nekem lelkeden,

Benned éledt újra  reményem.

Te vagy  a dallam a zenében,

Megtörted a cseng hangját,

Holdvilágos nyári éjjen.

Egy szívhez szóló szerenád.

Te vagy a mosoly  arcomon,

Felhőket simogató napsugár,

Te vagy a könny, a fájdalom,

A Búsan éneklő csalogány.

Nélküled eltévedt vándor leszek,

Ki járja  útját lélekszakadva,

Egy örök délibábot kergetve,

Amit nem érek el soha.

                                                 Lander Meryenn