[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 293
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 293


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A fotel
Ideje:: 03-15-2010 @ 01:19 am

A fotel


Nagyon jó most nekem. Hmmm… Nem is tudom, hogy mikor éreztem magam ilyen jól. Meleg szoba. S a falak, szép színesek. Igazán kellemes környezet vesz körül. Egy kicsit azért magányos vagyok. Jó lenne, ha végre haza jönne valaki. Egyedül vagyok. Legalább valakivel tévézhetnék. Szeretek tévézni. Amikor valami jó film megy…, mondjuk valamilyen romantikus. Bevallom, nem egyszer könnyes leszek. A hangos, akció filmeket nem nagyon szeretem, főleg a horrort! Fúúúú…, akkor az a nagy feszültség…! Igazán nem tesz jót nekem. Kényelmetlenül érzem magam. A finom zenéket is szeretem. Néha, amikor azok a régi lágy dallamok jönnek a rádióból, akkor ringatózom egy kicsit. Pont úgy, ahogyan a dallamok megkövetelik. Szeretek itthon lenni. Úgy vagyok vele, mint ahogy a mondás is van: mindenhol jó, de legjobb otthon! Nem is értem, hogy mi a pláne abban, ha valaki jön- megy? Az élet ezer furcsaságán elgondolkoztam már, de sajnos sok eredményre még nem jutottam. Például, ott van az a sok hegymászó. Nahát, az aztán egy nagy marhaság! Felöltözni úgy, hogy még mozogni is alig tudnak, és nekivágnak a nagy semminek. Illetve hegynek, ahol süvít a szél, hideg van, csúszik a talaj. Konzerveket esznek, meg megfagynak, és különben is nagyon veszélyes dolgokat művelnek. Bezzeg, itt a meleg szobában nem érhet semmi baj. Vajon hol lehet a távirányító…? Emlékszem, amikor ideköltöztünk… Úristen, milyen sivár volt itt minden. Ócska tapéta a falon. Az ablaktokok besárgulva. Valamilyen ronda linóleum hasalt minden helységben. Emlékszem, olyan lehangolóan sötét volt minden, olyan avítt. Felállt tőle a szőr a hátamon. Nem szeretem a nyomasztó helyeket. Tudom, nagy szó volt akkoriban egy ilyen remek kis lakást szerezni. És nem is volt egyszerű. Ide-oda jattolgatás, rohangálás a papírokkal. Mézes-mázoskodni kellett mindenkivel, akin a kiutalás múlott. De egyszer ennek is vége lett. Beköltöztünk, és megkezdődött a lakás felújítása. Új színek, új festés, új TV. Szóval minden új lett. Esküszöm, azóta öröm itthon lenni. Tényleg most már hazajöhetne valaki! Nem szoktam ám hisztizni, csak ritkán, nagyon ritkán tör rám ez a magányosság. Amúgy elvagyok egésznap. Van itt egy jópofa asztalka. Sokszor ki sem kell néznem az ablakon, mert az üveglapján látom, amint csillog a fény. Nagyon szép asztalka. A sarokban – a kedvenc sarkomban-, pedig ott áll az, az állólámpa, ami elengedhetetlen kelléke az esti olvasgatásnak. Azt a lámpát is szeretem. Sok mindent szeretek ebben a szobában. Például éjszaka, amikor már mindenki elaludt, akkor különös hangokat lehet hallani. Előfordul olyankor, hogy valamilyen történetet találok ki azokhoz a hangokhoz. De most mégis unatkozom. Kicsit a lábaim is fájnak. Na, jah…, ez már a korral jár. Te jó ég! Mi ez a szag? Istenkém, ez elviselhetetlen. Pfúj! Egyre erősebb! És ez a meleg…! Nem értem, mi ez a nagy zaj? Félelmetes ez a vijjogás! Mi van itt? Segítség…! Segítség…!

Péter átölelte a feleségét! Lenn álltak az utcán. Az asszony ernyedt, megtört hangon kérdezte.
-Mi lesz most velünk Péter?
A férfi még szorosabban magához húzta a feleségét. Kicsit gondolkozott a válaszon, de úgy döntött, inkább vigasztaló dolgokat mond, mintsem bánatával még jobban keserítse a párját.
- Majd csak lesz valahogy. Mindig van valahogy. Van biztosításunk. Ígérem szebb lakás lesz belőle, mint azelőtt. És hát…? Szerencsénk, hogy nem éjjel álmunkban gyulladt ki az a vezeték. Tudod kedves mi az amit igazán sajnálok? –kérdezte a már-már megnyugodni látszó asszonyt. Amaz nem kérdezett vissza, csak a szemeivel, a tekintetével jelezte, hogy várja a választ. A férfi nagyot sóhajtott mielőtt megszólalt. – Tényleg semmi mást, csak azt a kényelmes öreg fotelt, ott a sarokban.


Utoljára változtatva 03-15-2010 @ 01:19 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: naiva
(Ideje: 03-15-2010 @ 08:36 am)

Comment: Nagyon tudunk ragaszkodni a megszokott, régi tárgyakhoz, hosszú éveken körülöttünk lévő dolgokhoz... Emlékszem, mikor új ülőgarnítúrát vettünk, a régiből a lányom kivágott egy darabot... Mikor költöztünk, a tapétából is tett el emlékbe egy kis darabkát... Hisz olyan sokáig éltünk velük együtt:)) Ezek jutottak most eszembe szép írásod olvasva. A többit megbeszéltük priviben:) Puszillak: Zsuzsi


Hozzászóló: Attila61
(Ideje: 03-15-2010 @ 10:19 am)

Comment: Kedves Zoltán! Tetszett az írásod, mi az első autónkkal voltunk így, hárman tanultunk rajta vezetni és sokat kirándultunk vele. A bátyám tiszteletből 30 éves koráig tartotta, aztán sajnos meg kellett válnia tőle!Üdv.Attila!


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-15-2010 @ 10:50 am)

Comment: Nagyon jól láttad Zsuzsi. Valóban szerettem volna a dolgainkhoz való ragaszkodást érzékeltetni. A másik dologban meg teljesen igazad volt (privi) Ráadásul az asszony is ezt mondta, a lányom is. Merek én három Nővel vitatkozni??? Szeretettel ölellek ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-15-2010 @ 10:54 am)

Comment: Kedves Attila! Vannak tárgyak, amelyek már kivívták maguknak a családtag címet. Gondolom az autótoknak is már saját egyénisége volt. Köszönöm az olvasást, a véleményt. ((Zoli


Hozzászóló: felix
(Ideje: 03-15-2010 @ 01:57 pm)

Comment: Tetszik, jó írás. Ha előbb olvasom, itt is tevékenykedhetett volna a tűzvizsgáló! Szeretettel: félix


Hozzászóló: LEKA
(Ideje: 03-15-2010 @ 04:19 pm)

Comment: Amikor elvesznek dolgaink, még nagyobb értékét látjuk benne...A lényeg, hogy életben maradtak... A fotel persze a kényelem mellett a ragaszkodás, az emlékek tárgya is volt. Jó volt olvasni a történetet. Gördülékeny és jól érzékeltetei az helyzetet, a pillanatnyi érzéseket.


Hozzászóló: Teru
(Ideje: 03-15-2010 @ 04:31 pm)

Comment: Kedves Prince, érdeklődéssel olvastalak, már azért is, mert én is otthon szeretek legjobban és sokszor érzek igy mint ahogy leirtad. És sokszor kivánom, bár sosem változna meg semmi, de persze az idő, a kor halad.. Köszönöm hogy megosztottad. Szeretettel Teru


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-15-2010 @ 05:34 pm)

Comment: Kedves Félix! Örültem a "tűzvizsgáló"dnak, mert bebizonyosodott, hogy még ha egy rugóra is jár az ember agya a másikéval, még abban is vannak alternatívák. Köszönöm hsz.-ed. ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-15-2010 @ 05:37 pm)

Comment: Drága Évi! Köszönöm, hogy olvastál, és hogy megtiszteltél hsz.-del. Szeretettel ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-15-2010 @ 05:40 pm)

Comment: Én köszönöm kitartó figyelmedet kedves Teru. Én is nagyon szeretek otthon lenni és olvasni benneteket. Szeretettel ((Zoli


Hozzászóló: Eprecske
(Ideje: 03-15-2010 @ 07:48 pm)

Comment: ragaszkodunk régi dolgainkhoz, érdeklődve olvastam írásodat. Tetszett :)) Üdv. Mártus


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 03-15-2010 @ 07:52 pm)

Comment: Van, amikor a legapróbb és legértéktelenebbnek tűnő tárgyak az igazi kincsek az ember életében. Nehéz dolog, ha egyszer elveszítjük, bármi is legyen az.


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-16-2010 @ 09:27 am)

Comment: Kedves Eprecske! Köszönöm kitüntető figyelmedet, és hsz.-d. Szeretettel ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-16-2010 @ 09:28 am)

Comment: Bizony Drága Léna. Vannak dolgok, amik oly annyira a szívünkhöz nőnek. Szeretettel ölellek ((Zoli


Hozzászóló: Meryenn
(Ideje: 03-16-2010 @ 07:23 pm)

Comment: Kedves Zoltán! Csak úgy árad a művedből a lelki béke, az otthon melegének a szeretete a ragaszkodás.. Köszönöm ,hogy olvashattam:Meryenn


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-16-2010 @ 10:26 pm)

Comment: Kedves Meryenn! Én köszönöm nagy tisztelettel az olvasásod, és a hsz.-d. ((Zoli


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 03-17-2010 @ 06:39 am)

Comment: Néha olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amiért mások nevetnének rajtunk, de nekeünk az értéke "felbecsülhetetlen" A vered nagyon tetszett! Szivesen olvasom azokat. Szeretettel


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 03-17-2010 @ 08:54 am)

Comment: Ügyes megszemélyesítés, gratulálok!


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-17-2010 @ 10:12 am)

Comment: Kedves Ágnes! Köszönöm megtisztelő véleményed. Szeretettel ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 03-17-2010 @ 10:13 am)

Comment: Piró! Mindent megírtam már Neked. Köszi a hsz.-t. ((Zoli


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds