Ó Jégcsap! Te csélcsap Vándorlegény! Te ég és föld között Vándorló szeszély! Folytonosan átvedlő Pára, víz, jég! Te örökké liftező Csapadékfolyam!
Fent az égen felhő cipel, Ha már nem bír, Cseppenként leejt. Házak sipkája felfog, Vízből jéggé dermed izmod, Lógsz az ereszeken.
Ha rád süt a nap, Gyöngyházfényben izzadsz. Elolvad vastag tested, Halmazállapotod ismét Tündöklő víz lesz. Elolvadva, lecsöpögve, Barna talaj szív be.
Onnét a Nap felszippant A kéklő fényes égre, Pára leszel, légnemű, Ismét a fehér felhőkön csücsülsz. Te csalfa, kóborló változó!
W.Kovács Krisztina Welentze
2010. február |