| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szeretet Ideje:: 03-21-2010 @ 12:21 pm |
|
|
|
|
Szeretet
Az öreg egy padon üldögélt, és az előtte hömpölygő folyót fürkészte. A köd
ereszkedni kezdett, a szürke pára lassan nyújtózott a víz felett, elmosva a túlsó part
körvonalait. A nyirkos hideg szinte a csontjáig hatolt, összébb húzta magán a kopott
kabátot. Valószínűleg éjjel fagyni fog, futott át az agyán a gondolat, de mindez csupán
felszínes érintés volt. Hát nem mindegy? Nem számít, már semmi sem számít. A lelke
halott volt, de az érzékei még működtek, megkordult a gyomra. Gyűrött papírzacskót
halászott elő a rongyos zsebből, jókora darab kenyeret rejtett a mélye. Apró falatokat
tördelt, és sokáig forgatta a szájában. A kenyér száraz volt, nehezen nyeldekelte,
időnként vizet kortyolt hozzá egy horpadt flakonból. Nézte a folyót, ahogy helyenként
csendesen csordogált, máshol sebes áramlással vitte tova a tetején úszó falevelet. Mint
maga az élet, egyszer csak vánszorognak a napok, másszor rohannak hetek, hónapok.
Ha tehette, nem gondolt a múltra, de a mai nap minden rezdülése felszínre hozta az
emlékeit. Éppen három éve, hogy meghalt a felesége. Valaha szép lakásuk volt, nagy,
kétszobás. Az anyagi gondot nem ismerték, kettejük nyugdíja fedezte a rezsit, ruhát rég
nem vásároltak, az a kis élelem pedig kifutotta a maradék pénzből, 70 éven felül már
nem igényeltek sokat. – Az a rántott leves – futott össze a szájában a nyál, – senki olyan
jól nem főzte, mint az asszony, főleg, ha a száraz kenyérből pirított kocka is került a
tetejére. Azután… Márta beteg lett, a rák legagresszívebb fajtája támadta meg, semmit
nem tehettek az életben tartásáért. A temetés után egyedül maradt, a gyerekek futottak
vissza a saját életükhöz. A hagyatéki tárgyaláson rendesen viselkedtek, nem kértek
semmit az anyjuk után, minden az övé lett. A kevéske összegyűjtögetett pénzük elfogyott
az orvosokra, gyógyszerekre, a temetésre; ott állt egy fillér nélkül… hogy ki tudja fizetni
az örökösödési adót, jelzálogot akart felvenni a lakásra. Akkor ismerkedett meg az
ügyvéddel, aki készségesen adott tanácsot, a belvárosi lakás helyett ajánlott egy kisebbet,
szerényebbet, alacsonyabb rezsivel, ráadásul kézhez kapná a két lakás árának
különbözetét. Gondolkodási időt kért, de az ügyvéd sürgette, ha sokat tépelődik,
elszalasztja a jól fizető vevőt, és ki tudja, mikor akad másik. Mindenféle papírokat tettek
elé, meg sem értette a bonyolult, jogi nyelvezetet, de megbízott az ügyvédben, hiszen
annyira segítőkésznek mutatkozott. Aláírta. Ez volt élete legnagyobb tévedése,
hamarosan se pénze, se lakása nem volt, a lakásmaffia karmai közé került. Azóta az
utcán él, kukák kínálják az élelmét, hajnali harmat a mosdóvizét.
Hirtelen felriadt a töprengésből, úgy érezte, figyelik. Körülkémlelt. Egy csapzott szőrű
kutya üldögélt vele szemben, minden falatot követett a szemével a gyűrött zacskótól
egészen az öreg szájáig. Egy-egy lépést közelebb óvakodott, majd leült a hátsó lábaira, és
várt, de inai feszülésén látszott, hogy bármikor futásra kész. Amikor a padhoz ért,
nyüszítő hang hagyta el a torkát, mellső lábaival türelmetlenül topogott, és áhítatosan
bámulta az öreg kezében a falásnyi ételt.
A bácsi a kenyérre nézett, majd lepillantott a kutyára.
- Lám csak, éhes vagy te is – mondta.
Odavetette elé a kenyérdarabot. Az állat hason kúszva indult érte, meg sem rágta,
kaffantott, és egyetlen nyelésre eltüntette, majd az öregre nézett. Egy ideig méregették
egymást, végül a kutya az öreg mellé hasalt, és a kopott cipőkre hajtotta fejét. Ültek
némán, néha egymást mustrálva, majd a simogatásra teremtődött kéz belemerítkezett a
kopott bundába, és fel-alá járt a sovány bordákon. A kutya behunyt szemmel élvezte a
becézést, és az öreg szívben régi emlékek keltek életre. – Nem vagyok már egyedül –
gondolta boldogan. – Bárhogy forduljon az életünk, a szeretet mindig bennünk lakik,
csak kaput kell nyitni, hogy kitaláljon.
A hideg utat lelt magának a szakadt kabát szövetén, és meg-megremegtette a szikár
testet. Az öreg felállt a padról, és elindult. A kutya is felkelt, és mellészegődött. Időnként
egymásra néztek, azután csak mentek tovább, míg lassan beleolvadtak a hajnali
szürkeségbe.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-21-2010 @ 12:21 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 03-21-2010 @ 12:28 pm)
Comment: Drága Rinkám! Mélységesen megható történetet hoztál. Vajon hány ilyen jólelkű ember járja az utcákat? Még a köménymagos leves is nosztalgikus... Ölellek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 03-21-2010 @ 01:33 pm)
Comment: Igazán szép, és megható történet... Filmként peregtek előttem a képek és a lelkem összeszorult. Azt hiszem, a két világ között lévő szakadékon át már csak azoknak vezet láthatatlan híd, akiknek megadatott a látás ezen formája is. Köszönöm az élményt. Szeretettel: Kati |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-21-2010 @ 03:21 pm)
Comment: Kedves Eroica!
Ha elgondolkodunk ezen, már nem hiába éltünk. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rinka
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-21-2010 @ 03:23 pm)
Comment: Kedves Kati!
Csak remélni tudom, hogy egyszer azok is meglátják, amit kell, akik érdemben tudnának segíteni. Köszönöm a hozzászólásodat. Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 03-21-2010 @ 04:21 pm)
Comment: Gyönyörű történet, drága Rinka!
Könnyes szemekkel olvastam. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: doszke (Ideje: 03-21-2010 @ 07:23 pm)
Comment: Kedves Rinka: szomorú történeted, lehangoló, mert nincs aki segítse az ilyen kisemmizett embereket.
arcátlan világ: Gratulálok írásodhoz doszke |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-21-2010 @ 07:35 pm)
Comment: Kedves Lena, köszönöm!
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-21-2010 @ 07:39 pm)
Comment: Kedves Doszke!
Gyakran eszembe jut, bármikor én vagy akárki más hasonló sorsra juthat egy kilátástalan helyzetben. Szeretnék tenni valamit értük, de a lehetőségeim behatároltak, így marad az, hogy legalább felhívom rájuk a figyelmet. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 03-22-2010 @ 12:19 am)
Comment: Nem lehet könnyek, elérzékenyülés nélkül olvasni a történetedet kedves Rinka! Szeretem az írásaidat. Életszerű minden mozzanat, végig olvastatja magát a történet, nem lehet abbahagyni! Gratulálok! Szeretettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-22-2010 @ 07:29 am)
Comment: Köszönöm, kedves Naiva, örülök, ha így érzed.
Szeretetel: rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: norbert (Ideje: 03-22-2010 @ 09:16 am)
Comment: Úgy, ahogy a címben áll...:-)
Alapvető emberi érzés, melyet sikeresen nyom el magában a kor tudathasadt homo sapiense...
(Nagy tisztelettel a kivételnek!:-))
Szép volt. Tetszett.:-)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-22-2010 @ 11:11 am)
Comment: Köszönöm, Norbert.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 03-22-2010 @ 04:42 pm)
Comment: Kedves Rinka,
milyen nagyon szomorú történet....Valah ilyen embert látok, mindig az jut eszembe, valaki gazdagotott rajta. Köszönöm hogy elhoztad.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 03-23-2010 @ 06:11 am)
Comment: Kedves Teru!
Így igaz, aki a hajléktalanok között él, nem biztos, hogy maga választotta az életmódját, néha más bűnéért került közéjük; néha egy ember, máskor a társadalom vétett ellene. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
|
