[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 207
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 209

Jelen:
Tagi infók PiaNista Küldhetsz neki privát üzenetet PiaNista PiaNista
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Cím nélkül
Ideje:: 03-24-2010 @ 03:15 pm

Mikor megtudták, hogy szeretnék veled foglalkozni, úgy, ahogy azt te szerintem megérdemled, mindenki menekülni kezdett a közelemből, s némelyek, - azok, akik a barátaim, - odasúgták: Egy ilyen lánnyal nem éri meg törődni, hiszen nincs szíve, és csak a tiéd törné össze. Elgondolkoztam, egy pillanatra meg-megálltam, majd némi habozás után így feleltem: Nem, ez nem igaz. Annak a lánynak hatalmas szíve van, csak még senki nem járt utána. Azt mondták, bolond vagyok. Én eközben törődni kezdtem veled, s úgy tűnt, te ennek örülsz valamennyire. Hiszen tudtad, önmagadért szeretlek. Nem azért a lányért, akit a külvilágnak mutatsz, nem azért, mert szeretettelek volna lefektetni, nem, egyáltalán nem, azért szerettelek meg, mert tudom, hogy sokkal több van benned, mint azt mások gondolják. Tudom, hogy sokkal többet érsz annál, mint ahogy azt te is gondolod. Tudom, hogy egy nagyon különleges lány vagy. Majd összetörted a szívem, és én mégsem tudtam rád haragudni. Aztán később, mikor ismét összetörted a szívem, emlékszel? Ott sétáltunk az öcséd elé, egy csomó másik ember társaságában, és én mondani akartam neked valami fontosat, de te nem akartál meghallgatni. Azt mondtad, hogy csak magamat ismételgetem, és fáj, hogy szeretlek. De csak azért ismételgettem magam, mert nem találtam a megfelelő szavakat, nem tudtam, mit mondjak. Akkor már éreztem, hogy végleg elveszítelek, hogy nincs számomra semmi remény. De még akkor is úgy éreztem, hogy valahol bent örülsz, hogy szeretlek… Aztán majdnem térdre rogytam előtted, a könnyeimmel küszködtem, úgy akartam elmondani, hogy mennyire különleges ember vagy, hogy többet érdemelnél bárkinél, és sajnálom, hogy nem vagyok elég jó neked. Sajnálom, hogy bántalak, azzal, hogy szeretlek. Aztán eszembe jutott, hogy ezért nem kérhetek bocsánatot. Megígértem, hogy békén hagylak, s te elmentél a barátnőddel. Láttam rajtad, hogy sírni fogsz, és egy szemétládának éreztem magam. Akkor már én is sírtam. Mert nagyon fájt. Tudtam, nem látjuk egymást többé, hogy más fog téged úgy ölelni és csókolni, ahogy én akartalak. Hogy ezentúl más fog veled törődni. Majd elkapták a karom, ahogy a kocsihoz ugrottam volna, és megint azt mondták: bolond vagyok, hogy miattad tenném meg, hiszen nem érsz annyit. És én ott akkor azt mondtam, hogy bolond vagyok, de nem azért, mert miattad tenném meg, hanem azért, mert elhittem, hogy képes lennék boldoggá tenni egy ilyen gyönyörű lányt, mint amilyen te vagy. Hiszen te jobbat érdemelsz. És sokkal többet érsz annál, mint, amit mutatsz magadból. Most itt ülök, és csak azt érzem, hogy nagyon, nagyon fáj. S nem az fáj, hogy még mindig hiszek benned, hogy tudom, mennyire különleges vagy, hanem az, hogy titokban még mindig várom azt, hogy egyszer megjelensz, arcodon az angyali mosolyoddal, rám mosolyogsz, én vissza terád, hogy leülünk mindent megbeszélni, hogy talán egyszer mégis lesz valami kettőnk között, hogy mégis megpróbálnál szeretni. Hiába tudom, hogy ebből nem lesz semmi. Hogy neked jobb nélkülem, és el kell mennem, el innen messzire, hiszen beleőrülök a tudatba, hogy elveszítettelek. Tudom, nem fogod ezt olvasni, vagy ha mégis, te is így látod, hiszen nincsen rám szükséged. Csak nekem van Terád. De elmegyek, kilépek az életedből, hiszen megígértem, de akarom, hogy tudd: még mindig hiszem, hogy hatalmas szíved van.


Utoljára változtatva 03-24-2010 @ 03:15 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Teru
(Ideje: 03-24-2010 @ 03:42 pm)

Comment: Milyen nagyon szomorú...Remélem egy nap még jó vége lesz és visszaszeretnek úgy ahogy azt megérdemeled. Teru


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 03-24-2010 @ 11:53 pm)

Comment: Szomorú, szívbemarkoló sorok! Szépen, átérezhetően írsz!


Hozzászóló: blue
(Ideje: 03-25-2010 @ 09:11 am)

Comment: Nagyon szomorú sorok. Szebb napokat!


Hozzászóló: szandy
(Ideje: 03-25-2010 @ 12:20 pm)

Comment: Én nagyon megbecsülném magam, annak a lánynak a helyében :’(. Remélem egyszer majd rájön, hogy nagyon sokat ér egy ilyen fiú, aki ennyire tudja őt szeretni. szandy


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds