Kinyújtom a kezem elérem a világot.

Tv hangja már nem háttérzaj volna,

Ha más miatt a sportcsatorna szólna.

A zene nem rólam szól, csak nekem,

Kinek nem tetszik ne hallgassa velem.

Bennem a képek nem lógnak, de élnek,

Hisz ők adtak esélyt bennem a szépnek.

Nem magányos vagyok csak egyedül,

Kérdésemre egy hang felel ott belül.

Nem vágyom csalfa-hamis ölelésre,

Mindegy kit ölel ,hozzám ne érjen mégse.

Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szabad

Hisz a felelősség mindig a vállamon marad.

Szeretni tudok, ezt nem vonták kétségbe,

De senkiért nem esem a mélységbe.

Ki magányosnak lát az elég ostoba,

Mert nem voltam túl büszke én soha.