Őszbe csavarodtak a nyár napszítta csigafürtjei; vándor dalolta a hídnál a tavasz víg szerelmeit.
Oda-vissza bolyong szívem egy holdsugár-fürösztötte zord éjjelen...
Kergetőzik halk téli szél a híd bús lábai közt, megcsillan a folyó vizén a közelgő hajnali köd.
Oda-vissza bolyong szívem egy holdsugár-fürösztötte zord éjjelen...
A hullámban arca mögött arcom dalnok-arcába néz: a fodrozódó víztükrön összeér két idegen kéz.
Oda-vissza bolyong szívem egy holdsugár-fürösztötte zord éjjelen...
Hosszúra nyúltak a percek s honvágy-gyötörte testünk a zúgó hídöböl felett a víz tükrében egyesült.
Oda-vissza bolyong szíve, egy holdsugár-fürösztötte zord éjjelen...
Aztán ahogy a két lélek egymásra lelt a híd alatt, úgy vágott közéjük léket egy fagyrágta téli hajnal.
Oda-vissza bolyong szívem egy holdusgár-fürösztötte zord éjjelen
|