| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Húsvét, 1960 Ideje:: 04-05-2010 @ 05:14 pm |
|
|
|
|
1960.
Gyakran segítettem Papának a nyuszikat megetetni, így megismerkedtem a
„tojásaikkal”, és erősen aggódtam, hogyan fogjuk pirosra festeni a picuri valamiket. Papa
megnyugtatott, majd a tyúk tojásait használjuk, azok nagyobbak, kevésbé macerás
pingálni őket, amellett a fiúk is jobban örülnek a nagyobb ajándéknak, hogy a Nyusziét
körüllengő átható szagot már ne is említsük. Nem értettem ugyan, hogy akkor miért
emlegetjük a Nyuszit, aki a fészekbe tojja az ajándékot, de készségesen elfogadtam a
magyarázatot.
Számomra az egész ünnepben a locsolás kérdése volt legizgatóbb. Máskor úgy kellett
kikönyörögni az ágyból, de Húsvét hétfőn magamtól ébredtem, szó nélkül mentem a
fürdőszobába, és figyelmeztetés nélkül megmostam a fülemet, nyakamat. Következtek a
várakozás percei. Nagy tétje volt a mai napnak: versenyben voltunk a házban lakó
barátnőmmel, kinek lesz több locsolója. Mindegyikőnknek 30 tojást festettek, délután
eldől, kinek maradt több. Volt okom aggodalomra, hiszen Papa oktatásának megfelelően
általában verekedéssel vettem elégtételt, ha bántottak. Vajon, a verekedős kislányokat is
meglocsolják? – tépelődtem, de nem mertem megkérdezni.
Apu még nem ért haza a munkából, Mama és Anyu a konyhában az ebédet
készítették, Öcsike békésen szuszogott a kiságyában, Papa osztotta meg velem a
várakozás perceit. Jöttek házbeli fiúk, osztálytársak is, de fél 11-kor még 11 tojás volt a
kiskosárban. Aggódni kezdtem, de Papa sem volt egészen nyugodt. Szép, tavaszi nap
volt, a szoba ablaka sarkig tárva engedett utat a friss levegőnek. Az utcára néző ablak
előtt négy fiú ment el. Összenéztünk Papával, egyet gondoltunk mindketten, csak a
lebonyolítást képzeltük el másként. Én azt hittem, Papa behívja őket locsolni, de Ő
leegyszerűsítette a felesleges ceremóniát, egyszerűen kikiabált nekik:
– Fiúk, kértek piros tojást?
Ki mond erre nemet, ha locsolni sem kell érte? Rövidesen négy tojás repült ki az
ablakon. A fiúk elkapták, és eliszkoltak. Már csak 7 maradt, de akkor már 11 óra volt.
Papa a feszült arcomra nézett, majd a szemét le sem véve rólam az asztalhoz kocogtatott
egy tojást, gondosan meghámozta, és elém tette. Kérdőn pislogtam, erre meghámozott
egy másikat, és betömte a szájába. Menten elvigyorodtam, hozzáfogtam a feladathoz, pár
perc múlva üres volt a kosár. Papa az asztalon álló, öblös váza rejtekébe szórta a
tojáshéjat, majd elégedetten összenéztünk. Hallottam, közben Apám is megjött, a
konyhában nevetgéltek Anyámmal.
Anyu benyitott, gyanakodva szemlélt előbb bennünket, azután az üres kiskosarat, az
utóbbi egy órában nem emlékezett ajtónyitásra. Papa ártatlan szemekkel bámult vissza
rá, én inkább kerülni iparkodtam a tekintetét. Édesanyám jól ismerte a valamit rejtegetők
nézését, ezért gyanakodva körbejárt bennünket, de semmi kézzelfoghatót nem talált. Az
asztalon lévő vázáért nyúlt, Apu barkát hozott neki, azt akarta beletenni. Azonnal
észrevette a piros héjakat az edény alján. Mindkettőnkön megjáratta a tekintetét, majd
felém fordulva csak annyit jegyzett meg:
– Aki ma nem eszi meg rendesen az ebédet – ez természetesen nagyapádra is
vonatkozik – alighanem szorulni fog.
Nekem könnyebb volt a helyzetem, csak két főtt tojást kellett legyűrnöm, de Papa,
öttel a gyomrában, nem volt irigylésre méltó helyzetben. Becsületére legyen mondva,
megette rendesen az ebédet, csak süteményt nem kért. Mama csodálkozott, Papa nagyon
édes-szájú volt. Észrevettem, hogy Anyu intett neki a szemével, ne firtassa az okot, ezek
szerint nem árult el bennünket.
Délután a barátnőm édesanyja nevetve mesélte Anyunak:
– Képzeld, ez a nagy melák – itt a férjére nézett – úgy akart segíteni a lányának a
versenyben, hogy megette a maradék piros tojásokat. Talán rá sem jöttem volna, de az
ütődött a vázába dugta a tojáshéjakat!
Anyu nem bírta tovább, kipukkadt belőle a régóta visszafojtott nevetés:
– Ezt én is elmesélhetném, nálunk Papa volt a vállalkozó szellem, de ugyanúgy a
vázába kerültek az árulkodó nyomok.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-05-2010 @ 05:14 pm
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 04-05-2010 @ 05:31 pm)
Comment: Nagyon helyes kis történet, kedves Rinka, gondolom valaha tojást ezsel eszedbe jut:-)
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 04-05-2010 @ 06:57 pm)
Comment: Kedves történet, s az önfeláldozás a papa részéről derekas dolog volt.:) Üdv: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 04-07-2010 @ 09:02 am)
Comment: Kedves történet.))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 04-07-2010 @ 12:31 pm)
Comment: :) Aranyos történet, és Te nagyon jól tudsz mesélni! Szeretem az írásaidat! Szeretettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 04-13-2010 @ 03:49 pm)
Comment: Köszönöm, hogy itt jártatok. Örülök a véleményeteknek.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
|
