Vallomás

Ajtód előtt állok, félszegen

A csengőn játszik kezem.

Fejembe lázas gondolatok,

Nyílik az ajtó, mit mondhatok.

Titkát szívemnek hogy adjam át,

Menyire várom ajkad mosolyát.

Kezemben virágcsokor lapul,

És csak állok némán szótlanul.

Így vártam reád, mint csodára

Szívemnek legkedvesseb leánya.

S Te, ki ajtót nyitottál nekem,

Bearanyoztad az életem.

Nehéz napokban mellettem álltál.

Szomorúságból is jó kedvet csináltál.

Melegét adtad mindég szívednek,

És én ezért –ezért Téged szeretlek!

Kőri