Mögöttem kitapostam már az utam,

Törtem, zúztam lábam alatt az életet,

Fáradhatatlanul, göröngyös ösvényeken

Gázoltam át, hátra hagyva hosszú éveket.

Szúrós ágak tépkedték ifjú lelkem,

Hamuba rajzolt betűim elragadta a szél,

Megfestett szép álmom vele repült,

Szétfoszlott , az ég fénylő peremén.

Nem dalol már a vadgalamb nekem,

Kertemben már nem nyílik ezer virág,

Már nem keresek szerető földi szíveket,

Amikor nyílnak a színes orchideák.

Elfáradtam!

Ezüstport hint rám az éj a tenyeréből,

Hulló csillag sír a távolban csöndesen,

Behunyt szememre rásimul az álom,

Fejem lehajtom,a kitaposott ösvényeken.

Lander Meryenn