Kerkyrai emlék
Jobb láb kilép lassan, bal mellé, négyszer
lassú, játékos hullámok az Ion tengeren
Mint apró gyöngyfüzér fehér tajtékot teremtve
lágyan omlik önmagában, halad a semmibe
Bal láb kilép lassan, jobb mellé, négyszer
Sejtelmes, egymáson gördülő vízpermet
Közelít az éjben, bűvöli, hívja a part fénye
Zengő éjszakába fut, halad, egyre nő lénye
Jobb láb kilép, bal mellé lassan, egyszer
köveken át előre, szelídül, befut az öbölbe
Felemelkedik, szétnéz, s aláomlik egy képpel
Melyet magával visz a móló fapillérjére törve
Bal láb kilép, jobb láb mellé, egyszer
Ütemesen érkezik, a hullámok serege
Zúg és csobban a mély, édes ütemet dobol
A parti taverna élénk hangja erre válaszol
Jobb láb kilép, bal láb mellé, kétszer
Mediterán éjjel , s én lassan megértem
Át jön a csend, a hallgatásod hozzám
a tenger, a táj, az arcod, ölelkeznek némán
Bal láb kilép, jobb mellé, kétszer
Sok mindenről beszélnél Nekem, érzem
Nem áll rá nyelved, ó ezernyi gondolatod
Elmondja a görög éj s Te benne eltáncolod
Jobbra lépsz lassan, ballal mellé, zár
Balra lépsz a jobb mellé, lassan , zár
Jobbra újra, lassan ballal mellé zársz
Balra megint s a jobb fellendül..... vársz
Pillanatnyi szünet, értem-e, nézel némán
Fekete éjszaka, mólon eltáncolt vágy
Újabb hullám törik, csörren mint ezer lánc
Te mozdulsz, újra indul az ősi, legendás tánc
Jobbra kilép, bal láb hátul áthúz keresztbe
Csobban a gyöngyvíz, ráfelel távolból a bús zene
szirtaki jajdul, szál, lüktet messze az éjjen át
s menta illattal keverve nyeli el egy süllyedő hullám
Jobbra lép, bal elől, folytonos mozgás, keresztbe
lendül a két kar, hullámokat ölel s nyújt az egekbe
Korfu, görög éj, sós tenger, móló, mediterán színek
tavernák, búgó zene, szirtaki, táncos .....Isten veletek.