Már csak Lili lófrált turistáként a városban. Ha tudta volna, hogy fél év múlva vissza fog jönni, biztosan el se hitte volna. Most már egy ideje tartózkodott a városban, ahol a múlt romjain valami új virágzott. Ezekhez a hajtásokhoz a nyelviskolák tartoztak, amelyek úgy nőttek a földből, mint a gombák. Régi otthonában Lili feladta az állását, egy kis szünet után ide jött, hogy egy ilyen intézményben keresse kenyerét. Nem kellett sokáig gondolkodnia, amikor erre az ajánlatra akadt.  Addig idegen nyelveket tanított, most a saját anyanyelvét kellett. Az elején egy kicsit szokatlan volt, felnőtteket tanítani. Nem volt sikere a felnőtt csoporttal. Az a csoport, amelyet szombatonként kellett tanítania, gimnazista csoport volt, és őrömét lelte abban, hogy ezeknek az életvidám fiataloknak továbbítani tudta tudását. Egy idős tanárnőnél albérletben lakott. A konyhán megosztóztak. Lili elégé nyugtalan lény volt. Néha az első napsugarakkal felkelt és végzett néhány tornagyakorlatot. Mivel az első időben elég keveset keresett, gyakran üres volt a hűtő.   Ezért előfordult, hogy csak pár hagymát sütött, ami nem tetszett a tanárnőnek.

Carlo most gyakrabban találkozott Annával. Még volt pénze, amelyből még egy darabig tudott élni. Gyakran ült kávézókban és kis elbeszéléseken írt. Nemsokára el fog fogyni a pénze. A nyelviskolákban jelenleg nem akadt munka a számára, de majd jelentkezni akartak. Egy másik pénzkereseti lehetőség után kellett néznie. Egy német nyelvű újság szerkesztőségében munkalehetőség után érdeklődött. Néha a tárca számára írhatott. De ebből nem lett elég pénz, leginkább akkor nem, ha néha Annát meg akart hívni.

Eric örült, hogy talált egy olyan helyet, ahol egyelőre tudott maradni. Ronalddal jól tudott beszélgetni, és ő mutatott neki néhány kocsmát, ahol más egyetemistákkal is megismerkedhetett. Velük angolul vagy németül tudott kommunikálni. A helyi nyelvet is minél gyorsabban akarta megtanulni. És természetesen egy állásra volt szüksége. Roland mesélt neki egy nyelviskoláról, ahol németül tanult. Eric oda akart menni a következő napon.

Carlo egy olyan emberrel találkozott egy étteremben, aki talán munkát tudott adni neki. Még nyelvtanárokra volt szüksége az iskolájában. A hosszú hajú szimpatikus volt Ericnek. Egyáltalán nem egy igazgatóról alkotott elképzelésének felelt meg. Éppen ezért akart élni a lehetőséggel és a tanítással próbálkozni.

Lili először is szerencse volt az anyanyelvén történő tanítással. Volt egy mentóra, aki az első órákra készítette fel. Öröm volt a fiatal emberekkel az utazás témájáról beszélni. Az itt lakók mindig is utazhattak nyugati országokba, természetesen bizonyos feltételek mellett. Most erről a témáról határtalanul lehetett beszélni és a nyelvtant is valahogyan lehetett magyarázni. Már haladó tanulók voltak. Az iskolában egy az ő országa nyugati részéről származó ember is tanított. Jól tudott kommunikálni a tanulókkal. Lili megnézte az egyik óráját. Az óra után a folyó másik oldalán lévő menzába mentek, ahol Klaus már többször is evett. Azt mesélte neki, hogy egy tv-t át akarta csempészni a határon. De baja lett a vámellenőrzésnél. Az ebéd után búcsúztak és Lili a metróval a könyvtárba ment. Felfedezett egy idegen nyelvű könyvtárt, ahol magnót is lehetett hallgatni, és így tudta a helyi nyelvet gyakorolni.

Carlónak egyelőre a tanulók beszintezésében kellett segítenie. Beszélgetett velük is javasolt nekik egy csoportot. Első napon egy kis baj érte. Belépett a liftbe és az út közepén megállt a lift. A villany is kikapcsolódott. Mit tehetett? Nyomott pár gombra, de semmi sem történt. Mechanikusan vett elő egy cigarettát és rágyújtott. Erre a tűzjelző bekapcsolódott. Az viszont ahhoz vezetett, hogy a házmester utána nézett a dolognak és a felvonót megint működésbe hozta. Amikor Carlo a nyelviskola emeletére megérkezett, elég sápadt volt. Az új kollégai viccelődtek. De neki is kellett vigyorogni. Most egy a recepciótól nem távoli asztalnál ült és interjút készített az új tanulókkal. A recepciós csak kiment egy rövid időre, de most csengetett a telefon. Felvette a kagylót. Azt kérdezte, hogy az illető beszél-e németül. Akkor már futva jött a recepciós és magyarázta, hogy a tanár még új. Annyit már értett. 

Eric nem használta a liftet. Már annyi kilométert tett meg gyalog, hogy nem riadt vissza egy pár lépcsőtől. A barátságos recepciós azt mondta, hogy várjon néhány percig. Hamarosan jelentkezik az igazgató. Eric megnézte az embert. Roland már sokat mesélt róla. Amikor beszélt vele, az derült ki, hogy tényleg kedves ember volt. De ez a beszélgetés nem az egyedüli mérföldkő volt. László átküldte a tanári szobába, ahol egy nővel kellett beszélnie. Szkeptikusan nézett rá. Először is a függő beszédre kérdezett. Azt mondta, hogy ezt most nem tudja magyarázni. Felnevetett és kérdezte, hogy aztán mit tud magyarázni. Úgy gondolta, hogy a diákoknak kommunikációs órákat tart. Franciaországban már animátorként dolgozott, és az embereknek mindig valami újat tudott megtanítani. Miután még egy kicsit beszélgettek, azt mondta, hogy olyan embereket, mint őt, általában nem alkalmazott. De mivel szimpatikus neki, ad egy esélyt. Ha elrontja, az ő problémája. Mindenesetre foglalkozni fog a nyelvtannal. Már az angolt, a franciát és a spanyolt is tanulta, akkor miért lenne nehéz a saját nyelv. Ezt aztán a tanítványoknak bizonyítsa be.

Lilinek le kellett adnia a felnőttek tanfolyamát. Több tanuló is panaszkodott, hogy nem tudja magyarázni a nyelvtant, főleg nem magyarul. Akkor egy kisebb csoportot kapott, amelyet egy másik tanárnő a rendelkezésére bocsájtott. Három üzletemberről volt szó, aki vásárok alkalmakor néha német látogatókkal kellett beszélnie. Lili most azon igyekezett, hogy ne okozzon csalódást ezeknek az embereknek. Szerepjátékokat készített elő, amelyekhez különböző anyagokat is használt. A gimnazista tanfolyam örömet okozott neki, de amikor közeledett a nyár, nem iratkozott fel új tanfolyamokra. Az összes gimnazista tovább akart tanulni. Lili viszont azt mondat, hogy már új munkahelye van. Nem akart ebben az iskolában maradni. A metróhoz való úton az tudásodult benne, hogy nincs új munkahelye.  Egy cigánylány odatartotta a kezét. Odaadta neki azt a bonbont, amit búcsúzóul kapott a nyelviskolában.

Carlo jól végezte munkáját. Néha olyan nagy volt a nyüzsgős, hogy nem jutott el ahhoz, hogy egy cigarettaszünetet tartson. Az idővel egyre biztosabb lett, és már egy rövid beszélgetés után tudta megállapítani, hogy melyik szinthez tartózik a jelentkező. Este néha még Lászlóval kocsmába ment. A missziós szobát viszont most el kellett hagynia. A házat nyáron turistáknak akarták kiadni. Az egyik tanárnő azt mondta, hogy egy lakóközönségben lakik, és ha odaköltözne, többen tudnának osztozkodni a költségeken. Elfogta a z ajánlatot. Az is jó volt, hogy a kolléganőjével majd németül tudott beszélgetni. Az irodalom érdekelte, úgy ahogy őt is. Andrea azt mesélte neki, hogy nemrég még Lászlóval volt együtt. Egy évig au-pairként dolgozott Németországban, most egyetemista volt. A nyelvtudása még mindig nem annyira jó, de most mar mer, németekkel is beszélgetni. Carlo cigarettával kínált. Amikor majd kész lesz a munkával, szívesen hívna meg egy kávézóba. Ott tovább tudnának beszélgetni.