Már nincs remény
Már nincs remény, Hogy újra enyém legyél. Már nincs vágy, Ami hajtana hozzám.
Szíved kihűlt s kegyetlen, Érzések nélkül átléptél Egy megfogan életen.
Lelkem s szívem még gyászol, S te, már más lánnyal játszol. Játsz, míg lehet, Mert az Élet úgy is Vissza ad mindent neked!
Gyász... sírás... szenvedés lesz életed, S akkor emlékezz rám, Min mentem át. Emlékezz... Emlékezz...
S mikor a szenvedés már teljesen felemészt, Majd akkor jövök én... Rád mosolygok kedvesen, S vidáman mondom: Én Vagyok A Világ Legboldogabb Embere.
(Saját szerzemény, 2004. Augusztus 29.)
|