Mezőnek és rétnek illatos virága, álljanak csokorba, színes bokrétába. Pendüljön a rügyből zeneszóval kellem, szimfóniájukhoz a Nap vezényeljen. Bogarak a fű közt madarak a fákon, anyák napján engem legott körülálljon, ha elcsuklik hangom folytassák helyettem, Drága Édesanyám mennyire szeretlek. Tudom nem egyszerű engem felnevelned, nem is mondtam, az lesz, mikor megszülettem. Próbálok én mindig a legjobbnak lenni, taníts továbbra is, hogyan kell ezt tenni. Talán könnyedebben viselted a sorsom, mikor egyek voltunk hosszú hónapokon Gondoskodásodért köszönet illessen Fogadd ezt a csokrot, így adom, rímekben.
|