Kíváncsi Hold

Este felnéztem az égre,
Csillagot remélve,
De csak a Hold mosolygott rám,
S gondolataim cikáztak némán.

A kíváncsi Hold kérdőn nézett,
S kérlelt csendesen,
Meséljem el mi az, mi bántja szívemet,
Ránéztem s könnyem elmondott mindent helyettem.

Megígérte, hogy vigyázz Rád,
S benéz Hozzád minden éjszakán.
Betakar Holdfénnyel, megsimogat csendesen
S füledbe súgja minden éjjel: Szép Álmokat Kedvesem!

S ha netán ébren talál,
Ablakodon bekopog Hozzád,
Hogy tudd, valaki
Fentről vigyáz Rád.

Majd elköszön, de nem megy messze,
Féltőn óvja minden lépted,
Hiszen ígéretett tett egy lánynak
S a szavát mindig állja.

Így lett a kíváncsi Hold a barátom,
Ki helyettem vigyázza álmod,
S a Csillagok mutatják az utat,
Hogy Rád találjon bármerre is vagy.

Miután Rád talál,
Visszatér hozzám, letörli könnyeim,
S betakar Holdfénnyel engem is,
S mielőtt elaludnék még mutat valamit.

Felnézek az égre,
S szemed Csillagként ragyog felém,
Lassan, lecsukom könnyes pillám
S a Hold nekem is jóéjszakát kíván.

(Saját szerzemény, 2004. Június 10.)