Lassan eljön a búcsú perce
Lassan eljön a búcsú perce,
Hogy könnyet csaljon szemembe...
Lassan eljön a reggel,
Hogy elraboljon tőlem...
Ölelj és szoríts magadhoz,
Mintha utoljára ölelnél...
S bár kérhetném,
Hogy maradj velem még...
De nem tehetem,
Hisz elszólít az élet...
Sorsom az, hogy
Várjak Rád szüntelen...
S ha eltelik a tíz nap,
Szívem ünneplőbe öltözve vár...
Két karom szorosan magába zár,
S csókolnálak egy éjjelen át...
S majd, esténként, ha elcsendesedik a város,
S a magány leple rám hull...
Felnézek az égre,
S a Csillagok majd Rólad mesélnek...
Csillognak, s mosolyognak rám,
Mint ahogy Te tennéd, ha itt volnál...
Én visszamosolygok némán
S kívánok Neked minden éjjel szép jóéjszakát.
(Saját szerzemény, 2003. December) |
