[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 45
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 45


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A padlás
Ideje:: 05-26-2010 @ 10:14 pm

         Egy emlék tört ma rám, de oly erővel, mintha tegnap történt volna, nem pedig a csillogó szemű gyermekkor valamely igaz percében. Egész nap előttem repdesett a kis emlék-madár, nem hagyott nyugodni, idelökött az asztalomhoz, és diktál. Elém villantja még egyszer a képet, körötte gyertyákat gyújt, talán azokért, akik akkor még itt voltak. Élni kezd a múlt:

 

… nyár van. Ásít a forró, telt hasú délután.  A falu kutyái is csendben vannak, halkan szuszognak a fák enyhet adó árnyékában.

         Nagyanyám ebédje olyan jóleső bágyadtsággal tölt el, hogy ha most a világ kettérepedne, az sem tudna kizökkenteni álomittas nyugalmamból. Gondolataim is lassan baktatnak, s végül megállapodnak - a padláson. Hogy miért pont ott - ki tudja? Ki lát a gyermeklélek rejtelmeibe? Talán a titkok vonzottak, a múltillatú csend, a megsárgult papírlapok, a szellemeket rejtő félhomály.

         Felmászom hát a korhadt létrán, s várom a csodát, amint belépek fantáziám padlás-külsejű kastélyába, de sehol egy boszorkány, sehol egy zöldorrú kobold. Csak egy kisegér fut el lábaim előtt. Utána mosolygok. Aztán beljebb megyek, s bár szellemeket itt sem látok sehol, mégis valami megfoghatatlan varázsa van ennek a helynek, valami titokzatos szaga az évtizedes pornak, valami szokatlan bizsergést érzek nyiladozó lelkemben.

         Odalépek a nagy dobozhoz, mely telistele van poros, egérrágta könyvekkel és levelekkel. Egy szép nagy borítékot kiemelek a tetejéről, és lopva, ijedten tágra nyílt szemekkel körbenézek, hogy nem látott-e senki. De csak a csend pattog lágyan a félhomályban, és a vén Nap kukucskál be kíváncsin a cserepek között. Fogom hát a borítékot, s mintha kincset találtam volna, sietve szaladok az öreg, százéves ágyig. Mintha pontot tennék a futás végére, dobok egy hatalmas „hátast” a vén ágyra, ami ezt hangos recsegéssel, nyikorgással veszi tudomásul. Ugrásom nyomán sűrű porfelhő szálldos körülöttem, de ez egy cseppet sem zavar, sőt kifejezetten kellemesnek találom a kesernyésen édes illatot.

         Kiveszem a borítékból a levelet, s nézem a nagy, kacskaringós betűket. Hogy dülöngélnek, micsoda kígyófarka van némelyiknek, és milyen nagy hasa! Nem tudom, meddig nézegettem a betűk céltalan kanyargását a papíron, de a következő percek valamelyikében nyugodt szuszogást hallhatott a kisegér, ha a vén ágy mellett sétált. Álmodtam, s erre az álomra még ma is emlékszem. Dédöregapám fényképekről ismert, termetes alakja sötétlett felettem, mellette dédanyám, görnyedt háttal, s azzal a drága, drága mosollyal, melyet oly kevésszer láthattam.

         -Nízze, László, millen szípen alszik! A dídunokánk...

         - Látom, Bözsikém, látom. Hát mit ne mongyak, biza' elíg satnya kölök. Mi a fene lesz belőle, ha ittend henyíl naphosszt. Mi bezzeg már illen taknyos korunkban is dógoztunk, mígha ilyen meleg is vót!

         - Ugyan, kend, ne légyen má illen kemínyszívű, nízze a drágáját, hogy mosolyog míg álmában is! Ó, drága...!

         Nagyanyám hangjára ébredek:

         - Nem tudtam, hun vagy, fiam. De most már gyere le, mert kísz a vacsora. A kedvencedet sütöttem. No, hát min mosolyogsz, kisfiam...?

         - Semmin, mama, semmin...

         Csodálatos, elvarázsolt pillanat volt. Gyermeklelkem puhán lebegett Álomország és Valóság határfelhőjén, és ott, abban a dohos múltszagban, a poros fénycsíkok kereszttüzében éreztem először, hogy milyen jó élni, s hogy mekkora ajándék a végtelen-kacagó vakáció, ami nem más, mint maga az ÉLET.

        

...Ez a kép világította be a mai napomat, hogy miért pont most, nem tudom, és azt sem tudom, hogy miért volt ez a pillanat ilyen meghatározó, emlékeimben el nem múló, tündérszárnyakon repülő. Miért? Miért…? Nem tudom. De ha én átéltem, talán átéli majd más is. Talán rácsodálkozik majd más is. És tőle talán majd egyszer megkérdem:

         - Mondd csak, mit érzel; milyen gyereknek lenni, milyen szellemeket keresni, milyen tisztának, bűntelennek és gondtalannak lenni? Milyen angyalokra várni, és felhőtlenül, boldog kacajjal futni a labda után? Segíts, hogy megértsem, mi lehet a gyermekek titka, segíts nekem... Kisfiam!



Utoljára változtatva 05-26-2010 @ 10:14 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Teru
(Ideje: 05-27-2010 @ 04:13 pm)

Comment: Egy egész gondolat-sorozatot inditottál meg bennem, éppigy, padlásról. Valamiért egy gyereknek az mindig elvarázslott hely volt, talán mert csak ott tudtunk belepillantani szüleink, nagyszüleing múltjába. Gyönyörűen megfogalmaztat, élvezet volt olvasni. Szeretettel Teru


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 05-27-2010 @ 08:33 pm)

Comment: Péter, megint elvarázsoltál... Az utolsó sorokat már könnyes szemmel olvastam. Hihetetlen jól írsz. Vágyódásunk a gyermekkor után, néha elemi erővel tör ránk... Tudod, azon a padláson én is jártam... Ugyanilyen a szülői házunk padlása, és ráadásul most írok egy hosszabb novellát, melynek nagy része a padláson játszódik, bár régi levelek nyomán egy régi, eltitkolt történetet tár fel... Ismerős, néha megdöbbentően hasonló képekkel, szavakkal jelenítem meg én is a padlás titokzatos világát... Köszönöm az élményt, nagyszerű, szívmelengető, lélekemelő írás! Gratulálok!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 05-28-2010 @ 10:31 pm)

Comment: Igazi élmény volt olvasni. Gratulálok. Ölellek szeretettel: Anna :)))


Hozzászóló: sodrelap
(Ideje: 05-29-2010 @ 03:52 pm)

Comment: "De ha én átéltem, talán átéli majd más is". Csatlakozom az előttem szólókhoz, jó volt olvasni művedet, átéltem. Üdv., sodrelap


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds