Erdős Olga: Hangulatok

Olykor pirosló csipkebogyó vagyok,
az új búza frissen sült kenyere,
(Benned mosolygós emlékeket hagyok)
gesztenyelevél sárguló tenyere.

Máskor hó súlya nyomja tűlevelű karom,
éhes őz rágta törzsem most is ugyanaz,
(Odúdba riaszt tőlem a fagyos hatalom)
zord szél tépte hajam fűzfaág-zuhatag.

Aztán újra zsenge-zöld rügyekbe bomlok,
szerelmes pillantásom tulipán bimbó,
(Ha kitárod karod, öledbe omlok)
arany nárciszerdő, napfényben ringó.

De ha a barnaszemű napraforgó rádnevet,
akkor téged imád a málna-illatú nyár,
(Nyugodtan vésd korhadt szívem fájába neved)
apró méhként liliomszirmom lila ködbe zár.
         
(2004-09-22)