titkok

(megtartok pár titkot rólad)

új rend, új forma
én arcal borulva a porba:
savat ittam üres gyomorra.
és most
a sarkad mardosom
míg másik lábad nyakamon tipor.
marásom nyomát örökké viselni fogod
s ha agyadból törölni is
kívánod, szíved sötétkamrája
mindig előhívja a képet.
újra.

(és én közben megtartok minden titkot rólad)

nélküled

pillangóláb hűs ujjaid kenik el
bőröm mintáját.
én őriztem tested kulcsait
s én löktem gyermekkorod hintáját.
kirepültél az ablakon mikor kellett
s az utcán elmentél kéregető kezem mellett.
meggyógyulni csak veled; élni csak nélküled lehet.

száz év magány

mint simogató
zongorajáték
úgy hiányzik érintésed.

gerincemen improvizáló ujjaid
minden idegszálamat pókhálóként feszítik ki
a szoba eldugott pontjaiba
ahova a fény csak árnyék formájában
jut el száz év magány után talán.

szabadság

kezemben tartom keskeny alakod,
rám nézel, nem érted s fejed vakarod.
kezemben tartom keskeny alakod,
rád nézek, leteszlek hisz, biztos ezt akarod.

ambivalencia

utánam nyúltál
pedig lökni akartál
én kitéptem magam
pedig maradni akartam