| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
négy évszak Ideje:: 09-23-2004 @ 09:23 pm |
|
|
|
|
hittem, hogy szép lehet minden,
hittem, hogy veszteni valóm nincsen.
hittem, hogy túllépek dolgokon,
hogy változtathatok sorsomon.
bíztam, hogy bízzanak bennem,
bíztam, hogy nem kell ezt tennem.
bíztam, hogy számítok ennyire,
hogy szüksége van egy senkire.
csalódtam, és fáj minden perce,
csalódtam, és nem csak benne.
csalódtam, és nem is keveset,
és az életben amit szeretek.
szerettem, mint természet a földet,
szerettem, mint hangzavar a csöndet.
szerettem, mint napsugár a kékséget,
mint reménytelen a reménységet.
/ácsdaninak/
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-23-2004 @ 09:23 pm
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 09-23-2004 @ 11:22 pm)
Comment: Át tudom érezni a vers hangulatát... Meghatóan szép. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: acsdaniel (Ideje: 09-24-2004 @ 12:38 am)
Comment: Én fájni hagyok mindent. Néha úgy érzem, bárcsak fájhatna valami örökké, valami, amiről mindig eszembe jut, hogy egyszer én is éltem. Tudod, a remény a legrosszabb. Az egyetlen dolog, amit nem kértünk. Küzdeni talán nem érdemes. De én ameddig csak lehet, megtartom azt a görcsöt, amitől szenvedhet egy ember, kinek megszakadt a szive. Úgyis elfelejtünk mindent és változunk és meghajolunk a napjaink előtt. Két út van végül. Folytatni tovább, akárhogyan is, célokkal, vagy anélkül, létfenntartási minimummal, vagy hazudva-boldogan. A másik út még csak álom először... azután ijedtség... és végül megismered magad, a félelmeid, az életösztönöd - vagy mégis elindulsz rajta. Nehéz dönteni, a legnehezebb talán. Nincs gyógymódom, nincs tanácsom, csak egyet tudok; bármelyik irányba is mész, önmagadat soha ne csapd be, csak ha nem kell elszámolnod már magaddal. Engedd be magadba az összes rosszat, amit el tudsz képzelni. Nézd meg az idős hajléktalanokat az utcán, a sovány kéregető kisgyerekeket, olvass verseket, Tóth Árpádot, József Attilát, szívj magadba minél több fájdalmat és tartsd bent, szenvedj, szorítsd ökölbe a kezed és sírj. És akkor, akkor már tudni fogod, hogyan kell elviselned, bármi is jut neked. Sors pedig nincsen, csak döntések. Légy jó.
Barátsággal:
dani |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 09-24-2004 @ 06:44 am)
Comment: Ugye tudod, hogy vagy VALAKI? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norvi (Ideje: 09-24-2004 @ 09:32 am)
Comment: Hittem, bíztam, csalódtam, talpra álltam. Bízzál, hogy bízzanak benned, szeress, hogy......... --- a befejezés képei megkapóak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: acsdaniel (Ideje: 09-24-2004 @ 10:15 am)
Comment: Ahogy Luna is írja, te vagy valaki. Méghozzá egy óriási lélek. Sajnos ennek főleg hátrányai vannak a világban, legalábbis én ezt tapasztalom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Halogen (Ideje: 09-24-2004 @ 09:19 pm)
Comment: Tetszik a csalódás fokozatos leírása...
És a felépítés.
Remélem, fogsz még szeretni... De sajnos aki szeret, megvan az esélye, hogy csalódjon. Amúgy hibernáltathatnánk is magunkat, de akkor mi az értelme az életnek? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 09-24-2004 @ 11:52 pm)
Comment: Hát igen...tetszenek az írásaid,meséid és a verseid is! Mindig kiváncsian és szivesen olvaslak...mostanában várakozással.Jó,hogy írsz,én nagyon örülök neked! |
|
|
|
|
|
