Unalomtalanítás
Már zsibbad a karom Miközben ölellek. Csukott szemmel is látlak. Ha mögém bújsz, Akkor is megtalállak. De fáradok.
Túl sok helyen feküdtünk Mi együtt, Volt köztük új ágy, kopott és elnyűtt, most pedig vágyom egy szalmazsák után, ahol lábam magam alá húzhatnám, sután, s nem osztanám meg senkivel.
Nem te tehetsz róla – Én dadogok, Előbb szavam, majd türelmem Fogyott. Most egyre vágyom, Falakra csupán, Rezgő csöndre, a visszhang után, látomásra, hogy zsibbad a karom, nem bírlak ölelni, hát, legyintek és hagyom.
|