Megint kimerült. Agyonhajtotta magát. Tudta, hogy át kell néznie egy csomó anyagot, pár nap múlva teljesen toppon kell lennie amikor aláírja a papírokat. Az ügyvédben megbízott. De ott a bizonytalansági tényező, a pontos tudás hiánya. Ez nem a szakterülete, nem rázza ki a kisujjából a vonatkozó paragrafusokat. Győzött a fáradtság. Elaludt a közlönyök, törvények között. Némelyik takaróként szolgált, és a vaskos könyvek sem zavarták. A pihentető alvás megvédte a kellemetlen hálótársaktól. Nem érezte az oldalába fúródó könyvek sarkát, azt sem vette észre, hogy csak eldőlt lisztes zsákként a papírok között. Telefoncsörgésre ébredt. Nem nyúlt a mobilért, csak az adótörvényeket tette arrébb és egy párnát tett a feje alá helyettük. A telefon kíméletlenül újra kezdte a zenét. A kijelzőn csak a hívó száma jelezte, hogy nem unalmában szórakozik valaki. Ki hív ilyenkor? - Kézcsókom, én egy szuper könyvelőt keresek. – Húú ! Fel kell ébredni. Valamelyik új ügyfél lesz az. De pont szombat délután. Ezekben nincs tapintat. - Egy pillanat. – Szedd össze magad, ébredj! Te mondtad, hogy odaadhatják a számod. Ébredj! Gyorsan megrázza magát. - Igen, tessék! Miben segíthetek? – - Bocsánat, rosszkor hívtam? – - Semmi gond, csak fel kellett ébrednem. – - Akkor szia! Én vagyok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek! – A gondolatok sebesen cikáztak a fejében. Kivel is beszélhet most. Kellett pár perc amíg teljesen felébredt. Közben a könyvelésről beszélgettek. Rájött ki van a vonal másik felén. Valaki akit nem ismer. Akivel a véletlen összehozta az interneten. És aki nem akarta elhinni, hogy a rossz tapasztalatok miatt egyedül akar élni. Több mint egy órát beszélgettek. Közben felébredt, kávét ivott. Sőt néha nevetett is. Az egész helyzet komikus volt. Hivatalos stílusban elköszöntek egymástól. Magában kicsit hálás is volt az ébresztőért. Sok a munka, legalább felébredt, nem éjjel fog dolgozni. Nekifeküdt újra a papíroknak. Bölcs előrelátással most az íróasztalnál, nem az ágyon terítette ki az anyagot. Közben bekapcsolta a számítógépet és dolgozni kezdett. Ügyfeleket hívott, időpontokat, jogszabályokat egyeztetett. Adókról, számlákról, könyvvizsgálatról tárgyalt. Fura világ ez. Szombat délután dolgoznak a vállalkozók ezerrel. De újra csörgött a telefon. - Szia! Csak egy kérdésem van. Miért nem érdekel téged, hogy én hogy nézek ki? – - Kellene, hogy érdekeljen? – - Igen. Mindenkit érdekel. Téged nem. Miért? – - Mért? Mert ha valakivel beszélgetek nem a külső a fontos. Az a férfinép mániája, előbb a csomagolás utána a tartalom. De gondolom két kezed, lábad és szemed van. – - Igen pont annyi. De tényleg nem érdekel? – - De igen, kopasz vagy? – - Nem, miért? – - Akkor nem kell fényesíteni a fejed. – - Na ezt megkaptam! – - Bocsi. Egy dolog azért érdekel. Milyen csillagjegyben születtél? – - Halak. Ez fontos? – - Igen, mert az ikrekkel nem jövök ki. Így még talán van esélyed hogy beszélgessünk. – A beszélgetést megszakította a telefon. Lemerült. Töltő. Újra bekapcsolás. Újra cseng. - Látom nem akarsz velem beszélni. – - Lemerült a telefon, elnézést. Különben dolgozni szeretnék. – - Akkor nem zavarlak, ne haragudj. Mit csinálsz holnap? – - Nem tudom, majd holnap kiderül. – Gyors, rövid elköszönés. Újra munka. Most gyorsan megy. Jót tett az alvás. Vagy csak feldobta az ismeretlen hangja? Pár órával később jött rá, hogy a hang kellemes volt. Na ezt jól elüldöztem gondolta, majd felhívta aki megérti a hülyeségeit és elmesélte, hogy így járt. Csak egy kérdése volt. - Szerinted felhív még egyszer? Ha bele gondolok, lehet, hogy megérné látni is. Mit gondolsz? -
|