Ne félj a kín-kehelyből nektárt inni,
a méz-kehelyből mérget inni,
ne félj egy élet fölött elmerengni,
a létigazsággal jóban lenni,
ne félj az eljött korban talpon állni;
még, ha az gyorsabban is nő,
mint csontjaid meszesedő álmai!
Nem egy virág halt jégverésben
jéghalált,
nem egy nemzet halt tűzviharban
tűzhalált,
ólomesőben
ólomhalált,
acéltükörben
acélhalált,
de van még virág,
s van nemzet
és van ember:
a kín-kehelyből nektárt ivó,
a méz-kehelyből mérget ivó,
egy élet fölött elmerengő;
ki hisz,
ki tud,
s mer.
|