Ágnes lányának a ködös Albionba

mostanában fekete lovakkal álmodom

nem tudom miért  suhognak rendületlen

szájukban aranyzablákkal de mégis érzem

átvágtatnak létemen hiányzol

ne hidd hogy rossz gyermekem vagy ó ne hidd

inkább tudd rossz apa vagyok

nem szeretnék önkritikát gyakorolni de mégis megteszem

hibáztam vétkeztem ellened és ellenem is

szeretlek és hiányzol

mennek esőrágta könnycseppek

szomorúfűzek szép lassan de mégis hiányzol belőlem

ó ne hidd hogy tagadtalak is valaha

és nem tudom "miért oly hosszú az éj"

de tudom a ködös Albionban is vigyázlak óvlak féltelek és szeretlek

tudd hát nem az SMS a fontos hanem a szívem csücske hol ott vagy

mindörökre mert gyermekem vagy a lányom az első

megtagadtalak megtagadtál oly mindegy szeretlek bárhol is vagy

mostanában fekete lovakkal álmodom

nem tudom miért suhognak rendületlen

szájukban aranyzablákkal de mégis érzem

átvágtatnak létemen hiányzol

mennek esőrágta könnycseppek

gördülnek arcomon lefelé s hagyom mert tudom

a ködös Albionban vársz rám

egyszer találkozunk

*  A most készülő, kiadás előtt álló hasonló című második önálló verseskötetemből.

Ez a versem igen sok lapban megjelent már-legutoljára pld. a Röpke Ívek c. antológia 2004. évi 1. számában.

                                            ( Ketykó István)