Álom és emlékezés
Ahogyan korosodom én kérem, úgy egyre inkább érzem és hiszem, igazából csak az álmaim maradandók, és a fő kincsem,
az emlékezés - amely rokona az igazságnak, jóllehet azért nem az ikertestvére -, mit Isten kegyelméből nagyon remélem,
hogy engem sohasem hagy cserben, mert a csapnivaló emlékezetet összetéveszthetem, mint sokan, a tiszta lelkiismerettel.
Bár fura szerzet az emlékezés, ha igazam van, arra senki sem emlékszik, ha pedig tévedek, bizony senki sem felejti el.
(Budapest, 2010. 07. 04. Erdős Pál Attila)
|