Reszket a szíved, mert tudod,  nem lesz több életed,
reszket a szíved, mert szereted az életed,
rohanó vízpartok, felgyűlt hordaléka,

sok szép vidék virító tájait elborítja,
mint a zúgó áradat, morajlik a lelked,
Istenednél a vigaszt kell keresned…….

Ő adott erőt küzdelmes éltedben,
ő adott vigaszt bús perceidben,
reményt boldogan élhető létedben
adott, feledhetetlen szép éveket,
tisztára mosható hófehér lelket,
mint tejszín felhő az égkék egén,
tápláló cseppjei hozták a sok, reményt.

Szomorú szemekkel imádkoztál,

fohászok röpültek ajkadról áhítattal,

térdet hajtottál, kezeid imára kulcsoltad,
szívedben, a földi élettől csendesen búcsúztál,
búcsúztál, akiket a szíved legjobban szeretett,
 akiket lelked, tövissel a szívedbe helyezett….

Reszket a szíved, mert tudod, egyszer jön feléd az…….

súlyos terheket leteszed, s könnybe lábad a szemed,
boldog, vidám éned keresed,
karjaid kitárod az ég felé,
hallgatod az élet hangtalan szavát,
mert már tudod, jön egyszeer az elmúlás.

Talán rohamléptekkel halad, közeleg,

félsz? …nem várod! még utat kell járnod,
a Nap, a Hold, a Csillagok mentén,

Ébresszen madárdal, fák lombjából induló
énekkar, tücsökzene,  zümmögő méhecske,
tudj Isten miféle nesz, suhan az ablakod alatt!

Piros felhővel ébreszt a hajnal, a perzselő Nap
kacagva integet, az ég pár szemesőt potyogtat

le neked, a világ zaja hajadat húzgálja,

s neked előjön az ég látomása,
mosolyt csal arcodra, sírva jöttél e világra!

2010.07.12.