- Héééé! Hahóóó! Hozzád beszélek! Napok óta nem figyelsz! Meddig kiabáljak?
Mintha süket lennél. Szomjas vagyok! Nagyon szomjas!
Neked fel sem tűnt, hogy tegnap nem adtál inni?
Láttam én, megittál legalább két liter jeges teát. Én meg szomjan halok....
Bezzeg a rózsákat friss vízbe tetted és hangulatjavítónak nevezted!
Ugyan! Pár nap múlva lekókadnak, de én akkor is itt leszek.....
Adj már inni! Azt akarod, hogy kiszáradjak? …
Héééé! Hová viszed őket? Mit képzelsz te? Maradjak egyedül?
- Gyere te kis iszákos, megyünk pancsizni a többiek után.
Húú, de megkarmoltál. Remélem most nem gyullad be mint a múltkor.
Jó nehéz vagy hallod-e. A többiek mind könnyebbek.
Szerencséd, hogy ennyire szeretlek, másképp nem emelgetnélek.
- Mit csinálsz? Felborulok. Azt akarod, hogy összetörjek? Azonnal tegyél le!
- Ez így nem megy, ki sem tudlak vinni. Egyszerűbb, ha kihúzlak.
- Jééé! A többiek mit csinálnak itt? Teadélután van, hogy mind együtt vannak?
És azok, akiket nem ismerek, honnan jöttek? Válaszolj, ha kérdezek!
Mindig csak a magadét fújod.
Ott azt ismerem, azt Tőle kaptad, mint engem. Citromfa a neve, neked nevelte
egy magból a fehérhajú, de ő elment. A citromka utána akart menni és beteg lett,
mint te. Akkor még kicsi volt, nem is értettem miért hívtátok fának.
Látom meggyógyítottad, nagyon megnőtt!
- Na, gyere te sós zsák! Hozzád már daru kellene.
Jajj!! Megütötted magad? Már alig férsz el a fürdőkádban.
- Mit akarsz tenni velem? Itt semmi napfény, azt akarod, hogy meghaljak?
Se víz, se fény. És nagyon fájt ahogy a csempéhez csaptál!
Még magyarázkodsz is?... Az előbb iszákosnak neveztél, még szép,
hogy megkarmoltalak. Még hogy szeretsz? Kiszáradok, és sötét van.
És majdnem el is ejtettél!
- Jól van, semmi baj, féltem, hogy eltörtél.
Várj, villanyt gyújtok és mindjárt jobb lesz. Felkészültél?
- Húúú! Mi ez? Ez nagyon finom! Csináld még, olyan jó!
- Tényleg rád fért a fürdés. Hogy emelgeted a leveleidet. Jól esik, ugye?
Mindjárt szép leszel és jobban érzed magad. Csak ne égne ennyire a vágás
helye, jól belevágtál a kezembe.
A szépségért meg kell szenvedni, de a tiedért is én szenvedek.
- Na, jó. Nem haragszom. Ez jól esett. Szóval ezt csinálod naponta tízszer?
Nálad ezt jelenti, a megyek tusolni. Jó ezt tudni. Hiszen tudtam is, csak elfelejtettem.
Ritkán hozol ide. Utoljára egy mélyhangú emelt fel engem,
amikor azt mondtad, hogy egyedül nem tudsz átültetni. Már akkor is ilyen nehéz voltam?
Az új föld is jól esett, meg a gyökereim is jobban elférnek. Már emlékszem akkor is
megfürdettél. Meg karácsonykor is. Ilyenkor szoktál nyögni, hogy öreg vagy már ehhez
és egyre fárasztóbb a nagytakarítás.
Ha ebbe beletartozik az én fürdetésem is, akkor gyakrabban kellene csinálnod!
- Készen vagyunk. Most itt maradsz a többiekkel száradni egy kicsit.
Utána visszacipellek.
- Sziasztok, ti honnan jöttetek? …..Mi az a nappali? ….Ja, az ott? ….Látom.....
Én az irodában lakom.……Igen, egész nap velem van. Dolgozik, meg olvas valamit…..
Nem, velem sem mindig beszélget. De amikor inni ad, meg törölgeti a leveleimet szokott....
Ne dicsekedj! Engem is mindig megsimogat. Pedig én már sokszor megkarmoltam.
Nem tehetek róla, ilyen a levelem. Nem haragszik érte, csak sziszegve szopogatja
utána az ujját, és rázogatja a kezét.
- Gyertek drágáim, vissza a helyetekre. Gyönyörűek vagytok.
Mindjárt kaptok inni is. Elment fél napom mire mind fürödtetek.
Ti már jól érzitek magatokat, engem meg jól megizzasztottatok,
mehetek én is újra tusolni.
- Itt hagyott. Ma nem akar dolgozni? Akkor egész nap egyedül leszünk. Még jó,
hogy sokan vagyunk. Bár nem értem, ti miért nem beszéltek?
Mindegy. Azért szeretem ezt a nőt. Csak nem tudom, mit csináljak.
Ha nem növök tovább, megijed, hogy valami bajom van.
Ha meg tovább növök, nem bír felemelni és ugrott a pancsi.
Könnyű nektek picike növények, ha ti tudnátok, hogy mennyi gondja van egy
nagyra nőtt yukkának, azaz nekem.
Egy dolog vigasztal ti is nagyra fogtok nőni, a gyerekem is lassan egy méteres lesz.
Ja és mondja meg valaki, mikor lesz karácsony, mert akkor újra fürdés...
|
