Parázsló szenvedélyem az öledben lángra gyúlna
Vágyaim úgy törnének utat,
mint vad dühös folyó,mely átrepeszti az acél gátakat.

A melleid völgyében legördülõ izzadtságcseppeket
szomjasan száritaná fel testedrõl a nyelvem,
mint sivatagi vándort az áhitott oázis...
úgy töltene fel engem.

Combjaid forrósága szunnyadó vulkánként érne vágyamhoz,
és már gondolata a belsõ tüzednek
zabolázatlan paripaként törne utat beléd.

Ahogy érezném feszülõ húsomon a szoritó nedves vágyakat,
Ahogy olykor olykor megrándulva,
S pillanatokra görcsösen szoritva magába fogadna,
és szomjasan magára húzna újból és újból.

Kiáltanék némán a füledbe,sóhajom hallanád csak
apró gyermeteg nyöszörgésem.
Ám minden benne lenne,
minden mit megérintett a képzelet.
Érezném a fülemben a dobogó szived ritmusát,
Ahogy utolsó lökéseim minden pillanatával
magasabbra jutnál velem.

Aztán ahogy vállaidba markolnék,
s hátrahúznám a fejed
Elforditva kicsit,hogy rátapadjak nyitott nedves ajkaidra,
melyek szomjazva várnák szeliditetlen vad csókjaim...

Az utolsó perceket benned tölteném.
Felrobbanva benned,s boldogan felnyögve a kéjtõl,
melyet csak akkor érezhet az ember...
Ha SZERELME testében nyer megváltást.