Miért nem tették ezt veled?
Téged miért nem?
Miért engedték, hogy átlépd a kaput?
Miért?

Nem igaz, hogy már nincs itt dolgod!
Hisz annyi tenni valód lett volna még!

Tudom a halál ostoba. Tétován kóborol a világban
és aki az útjába akad azt nem engedi el soha.
És még búcsúra sem hagy néha időt.

Ferikém búcsúzzunk szépen!
Hiszen mi érezzük a múltat és csak sejtjük a jövőt.

Emlékszel?

Amikor egyedül maradtam, Marikával fogtátok a kezem
és megpróbáltatok erőt adni, hogy könnyebb legyen nekem.

"Szólj ha bármi gondod van, mi itt vagyunk neked"
mindig ezt mondtad és sütött belőled a szeretet.
És megjavítottál mindent ami nálam tönkre ment.

Együtt sírtunk, és kértük az Eget,
- míg Marika az életéért küzdött -
hogy ne vegye el, hagyja Őt itt neked.

És látod Te mentél el.
Hiányod fáj mindenkinek nagyon.

Tudom, mindezt nem lesz erőm elmondani
amikor Tőled végső búcsút veszünk.
De talán amit írtam, most látod,
hisz az Égi interneten minden olvasható.

Köszönöm neked, hogy a barátom voltál,
hogy Marikával mindig mellettem álltatok.
Köszönöm a Tőled kapott szeretetet.

Igyekszem meghálálni.
Ígérem mindig Marika mellett leszek.
Most nekem kell erőt adnom és segíteni amiben tudok.
Követem a példád és felnövök a feladathoz, mint a nagyok.

Menj hát, indulj! Könnyű legyen Égi utad!
Találd meg kiket szerettél és előtted mentek el!
Lelked érjen a csillagokba!

Te mindig köztünk élsz és örökre szívünkben leszel!