Kezeket a magasba, most én vagyok a sztár,
holnap talán Te leszel, de az kit érdekel már!
Tapsoljatok férfiak, mert én vagyok a NŐ,
most itt vagyok, holnap máshol, azt mondom; agyő!

Elmesélem nektek, tegnap mi történt velem,
mikor lemerült - éppen bennem - a tartós elem.
Lesétáltam a faluba, feltölteni magam,
csak akkor még azt nem tudtam, mivel és hogyan.
 

Hús-vér szerelem, s főleg;
igazi férfi kell a nőnek!
 

Bementem én a kocsmába, mert épp nyitva volt,
de csak azért, mert nem úgy, mint mellette a bolt.
Hát odabent sereglettek, tévét nézni a kanok,
Forma eggyel versenyezni hiába is akarok.

Mit tehettem? Hazamentem, mi se történt volna,
utánam jött a jó isten, hogy az égig tolna.
Prédikált a férfinemről, védelmébe vette,
elmondott vagy száz indokot, mind elébem tette.
 

Hús-vér szerelem, s főleg;
igazi férfi kell a nőnek!
 

Megmondtam én az istennek, ne csinálja ezt,
de ő csak nyomta tovább, egyfolytában; feszt.
Rávágtam az asztalra, hogy kitisztult a képe,
azt se vettem észre, férfinak elég szép-e?!

Lázálmomból felébredve, gyűrtem a kispárnám,
ha itt lenne kedvesem, szívemet is kitárnám.
Teremtőm magához ölelt, véget ért a futam,
ki ott feküdt mellettem, nem más volt; mint az uram!
 

Hús-vér szerelem, s főleg;
igazi férfi kell a nőnek!