9./
 influenza, teljesen ismeretlen betegségnek számított volna, ha lett volna, de hiszen nem is volt.

 Már alig ismerték azokat a betegségeket, amelyek ellen kétezertizben még beoltatták magukat.

  Az történt, hogy olyan fejlődésen ment keresztül az élelmiszer előállító iparág, amely példátlan volt az emberiség sokkal korábbi történetében. 
  Leszoktak a különféle adalék anyagok használatáról. Elvetették az állomány javítók alkalmazását is. Az volt a természetes, ami valóban természetes. Ha valami nem üde zöld, főzés után, hát nem is lehet az. Elfogadták az emberek, olyannak, hiszen az íze tökéletes volt.
Tudjuk, hogy hő hatására az eredeti színek tompulnak.  A leves porok például, tömörített zöldségek voltak. Vagy igazi szárítottak. Egészen más technológiai eljárások lettek az általánosak. Az egészségre ártalmas anyagokat abszolút, kivonták a forgalomból. Ha valaki hamisítani akart és leleplezték, el kellet távoznia a Földről, azaz a legszigorúbb büntetést rótták ki rá.
Ez a távozás azt jelentette számára, hogy soha nem térhetett vissza a földi életre.
Vagyis bolygóközi életet élhetett csak.

Kilőtték egy úgynevezett Nyílhajóval, a Marsra, a Holdra, a Jupiterre, olyan bolygókra, ahol ma, nyolcezer után is szinte lehetetlen volt ott élniük, de már voltak azokon páran, s próbálkoztak. 
 Nem volt szükség bíróságra sem, mert az ítéletet, a szabálytalanságot megállapító szerv kimondhatta. Teljes tárgyilagos módon. Becsület volt az a jó tulajdonság, melyet nagy általánosságban, tasakokban osztottak, hogy soha ki ne vesszen az emberekből. Csudatasak volt a neve. Ha kézbe vették és villogott, már közel állt a személy a helyes út elhagyásához.
Persze ez hétezerben még nevetségesen hangzott, de valami forradalmi dolgot kellett létrehozni a bűnözések megfékezése érdekében. Sikerült!
 
  Nagyon elkalandoztunk kis hőseinktől, akik azóta már az igazak álmát alusszák. Uborka or-
szágban.  Tudniillik Virág ország egyik tartománya volt Zöldség ország,  Zöldség ország al országa Uborka ország, ahol zöldségből volt minden. Nem ám akármilyenek voltak ezek a zöldségek, hanem beszélni tudtak saját nyelvükön. Olyan sok zöldséget újságoltak, hogy csupa öröm volt körükben tartózkodni.
 Tündi és Zoltán is így volt amint lehunyták szempilláikat. A kis szerkezet beindult fülük mögül. Beépült agytekervényeikbe, és fantasztikus álomban volt részük. Ez a két kisgyerek kettős életű lett. Volt a nappali életük, az igazi létük, amelyet szüleiken keresztül az Istentől kaptak és az álombéli, azaz a javító nevelő tanító élet, amikor aludtak . Itt uborka honban
 az történt velük, hogy három uborka termett kerti sétájuk során elibéjük. A piros, ezüst és az aranyuborka.
   Az uborkák nyelve, ultrahangzású volt még a Holdon, Jupiteren vagy bármelyik bolygón is hallani lehetett!

Kivétel a Nap volt. Ott ugyanis a hőség hatására a hangok átalakultak és nem hangok lettek, hanem sugarak.
  Szóval a három uborka abban különbözött egymástól, hogy nyelveik piros, ezüst és arany színűek voltak  Elpanaszolták szépen sorban, egymás beszédébe bele nem kiabálva, hogy ezer éve ők még némák voltak és eltűrték, hogy az emberek megmosásuk után, felszeletelve megegyék őket. Történt ám kettőezer nyolcszáz körül, hogy színes eső hullott az égből és ekkor elszínesedtek. Nemcsak a nyelvük, de a külsejük is.
Mindegyiknek a tövétől a legtávolabbi részén, pici nyelv jött létre s ezekkel társalogtak, szinte mindenkivel. Nem voltak gőgösek, mint sok ember, vagy emberpalánta, hanem barátságos szinte zenei hangon adták elő mondanivalójukat.

                                                                 10./
Az aranyuborka nagy bajban volt, mert egy varangy béka telepedett a szájára, már napok óta nem akart onnan mozdulni. Óriási és makacs volt, mint valamikor a szamár. Azóta már azok is kiokosodtak és nem makacskodnak. A béka csak hizlalta magát, szinte a  széles szájába sétáltak a finomnál finomabb falatok, míg egyszer csak arra sétált egy hatalmas bernáthegyi és akkorát ugatott, hogy lepottyant az aranyuborka közepéről és szájáról.

  Az uborka éppen hogy meg tudta kezdeni történetét, amikor a két gyerek arra tévedt.
Mondta, hogy Ő régen zöld uborka volt, de egy boszorka, elvarázsolta, amely ezer éve jelent meg azon a vidéken. Elvarázsolta , mert ehetetlen volt arany íze miatt. Arra kárhoztatta, hogy ne vágja le a tövéről senki sem, és akkorára nőjenek, mint egy elefánt bébi, azaz legalább egy mázsára. Vagy pedig piros színű legyen, és csípjen meg minden hozzá érő személyt. Pedig az uborka nem tehetett arról, hogy aranyvulkán tört fel a földből s annak hamuja rakódott rá, s elaranyozta a talajt is. Ezek miatt lett aranyszínű, már hosszú ideje.

    Abban az esetben, ha két kisgyerek egyszerre, megjavul, és őket hajlandó leszedni, úgy mintha a Nagypapájuknak segítenének, elmarad a gonosz varázslat.

      Több se kellett a két gyereknek nekiláttak szedni az aranyuborkát, igenám de közben hallották az ezüstuborka jajveszékelését is. Aminek az volt a problémája, hogy időnap előtt ezüstszínűek lettek, mielőtt felnőtté növekedtek volna. Pedig még zöldek sem voltak. Nagyon szerettek volna zöldfülűek lenni, és vidáman játszadozva növekedni a csodás kiskertben.

Ebből megértette a két kisgyerek, hogy nem jó kihallgatni a felnőttek beszélgetését.. Nem kellene, csak a kis gyerek világukban foglalatoskodni. Játszani sokat. Ráérnek még hosszú évek múlva felnőttként a problémákra odafigyelni és megoldani azokat. 

  A piros uborka is belekezdett meséjébe, hogy őt is szabadítsák meg a gonosz varázslattól!

  Mondta hadarva, alig értette a két gyerek. Azt, hogy az óriási termés tövéhez egy sárga port kellett szórni hajnali öt órakor és pont ötkor, piros-arany csíkos kiskanállal,

s csodamód az uborka szépen visszafele nőtt, és normális méretű lett  és elzöldült. Pillanatok alatt.

Még hozzátette a pirosuborka, hogy a varázslat elmarad a kitartó munka következtében. Az uborkák ismét normális méretűek és színűek lesznek, így persze szeretni fogják őket ismét az emberek.
A szeretet hatására pedig egészséges szép zöldek maradnak, mind addig, amíg megehetőkké válnak. A rossz boszorka pedig elveszti rontó erejét.
 Gondolkodott a két lurkó: hm, hogy milyen butusok voltunk. Eddig nem ettünk zöldséget,

gyümölcsöt. Pedig a pillangók, a méhek az uborkavirágokból is táplálkoznak és lesznek olyan szépek, fürgék. Nem leszünk válogatósak, határozták el, magukat még álmukban.

 Ezután az ezüst uborkák is szóltak a két gyereknek, hogy adjanak nekik inni, abból a piciny locsolóból, melyben varázsital van,. Ez az ital szabályozza a növekedést, a megfelelő szín kialakulását és az uborkák egyenletes szépséges formáját.
  A gyerekek megsajnálták az ezüst uborkát is és megöntözték azokat a csodavízzel, s lássd
mi történt? Azonnal szép zöld színűvé alakultak, azok is. Boldog volt a két gyermek, álmukban, hogy jót tehettek.

Ez a jóságuk megmaradt, akkor is amikor felébredtek.

 Már nem tiltakoztak, amikor segíteni kellett valakinek, akár a családban, akár más ismerős embernek, bácsinak, vagy néninek. Csak azoknak akiket persze Anyuék is jól ismertek.