| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Beszélgetések magammal – II. Ideje:: 08-14-2010 @ 09:25 pm |
|
|
|
|
Negyvenegy évemet adtam el a múltnak,
S ő gondolván, hogy mindjén jó haszonnal túlad,
Vásáros, sáros sátorába szórta,
Kacatjai közé, hol zseblámpa meg óra,
S emlékek hevertek szerte szét a földön.
Hiú reményben, hogy időm nem hiába töltöm,
Valami jobbra vágyódva nyúltam közéjük,
Hogy cserébe fénnyel töltsenek sötét űrt.
Mit vártam hát? Hogy szerelmünk papírra írva
A gondolat legalább nem száll feledt’ sírba,
Túlél végtelent, időt, fagyos csendet,
Halott, alvó lelkeket egyszer megrenget?
Üveggyöngyeim, ím, semmit sem érnek,
Mindjük egy-egy karcos, nosztalgikus ének,
Nemlétből vajúdva formálta kő-szívem.
Kezem mégis rajtuk szívesen elpihen.
Mit kezdenék hazug, megromlandó pénzzel?
Belőlük nem lesz sosem egyforma kétszer:
Üveggyöngyeim, ím, minden vagyonom,
Szegénységem éltet, s ha felveri is gyom,
Düledező házam lehet otthonod,
Hol macska nyivákol, belül tűz lobog,
A kamra érett, ó befőttekkel teli,
S a szántón künn hullámzik a hajas tengeri.
Szabadságra mentem az őrült valóságból,
Jövő pihen asztalomon, s gyertyaláng táncol,
Újra figyel bensőm, új csodák kellenek,
Visszavarázsolni múlt időm nem lehet.
Ha lesz még helyrehozni vissza negyven évem,
Add, óh, Uram, hogy napjait tisztán éljem,
Hadd akadjon páros, kereszt zönge rím,
Add előmbe játszanom üveggyöngyeim…!
2010-08-01 |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-11-2010 @ 11:30 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 08-14-2010 @ 09:55 pm)
Comment: Tisztelettel üdvözöllek! fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 08-14-2010 @ 11:53 pm)
Comment: Nagyon őszintén elbeszélgettél önmagaddal, olvasóid örömére. Remek vers, szép gondolatok, csak gratulálni tudok! Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 08-15-2010 @ 08:21 am)
Comment: Jó kis beszélgetés volt önmagaddal. udv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 08-15-2010 @ 08:56 am)
Comment: Kedves zsoloo! Érdekes számvetés magaddal. Üdv. Attila! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-15-2010 @ 10:31 am)
Comment: Remek. Kicsit zavar, hogy minden sor nagy kezdőbetűvel írt, de a gondolat és a megvalósítás egysége, a remek zárás, a találó rímek, nagyon tetszettek.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-16-2010 @ 02:40 pm)
Comment: Kedves Zsoloo,
Érdeklődéssel olvastam versed, mert habár teljesen más, valahogy mégis sok mindenben hasonlit a Fohász-hoz. Tudod, az a vers amely alá azt a remek hozzászólást irtad. :-) Te még ott tartasz, hogy bizol abban, magad is megteremtheted azt a békét, azt a lelki nyugalmat melyre vágysz. A Te korodban ez még természetes érzés, még megvan az erő, meg van az akarat, főleg megvan az egészség hozzá. Pár év múlva ugyanúgy óhajtja az ember ezeket a dolgokat, sajnos addigra az önbizalmat megöli a csalósád, a reményt a keserűség, az egészséget pedig az ezek után való hajsza. Mond, mi marad az embernek? Amikor már csak csoda segit? Boldog akinek megvan a hite, mert az az ember még képes valamicskét remélni, majd az Isten valami módon csodát tesz. Legtöbb azonban már az imával is csak úgy van, mint a lottóval: hátha megütöm...
Ne haragudj hogy itt válaszoltam versemhez irt hozzászólásodra, de valahogy inkább ide pászolt amit mondani akartam. Versed különben mélyen elgondolkodtató és tiszteletre méltó.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 08-16-2010 @ 10:03 pm)
Comment: Kedves Teru!
Habár, így leveled szerint jóval ifjabb vagyok, mégis bátorítani szeretnélek. Bennem sem teng túl az a hit, amiről írok, aminek az ízét csak kóstolgatom, amire az elhivatást és odaszánást csak kívülállóként látom másokon. Olyan más, olyan tiszta és szent az a világ, melyet közvetít felénk ez a hit. (Ne tévesszen meg a nevében és körülötte gyártott erőszak). A szeretet és jóság gyümölcsei önmagukban is gyógyító erővel sütnek beteg tagjainkra, melyek betegsége talán valamikori rosszaságunkból, vagy csak figyelmetlenségünkből fakad. De, mint a példabeszédekből is ismerős lehet, lehet, hogy tanulságul lett rajtunk, hogy csodálatosan – Isteni erő birtokba vételével – megküzdhessünk vele, legyűrhessük azt. Aki képes igazságként elfogadni, valóságosan azonosulni e hittel, azt nagyon boldog embernek nevezhetem. Hiszen elpusztíthatatlan reménye lesz, sőt hatalma – amennyiben tényleg igazak ezek az írások-mindenféle baj szellemi és fizikai felett is. Már fiatalabb kori lendületem után is úgy vágyom én is, mint egy pohár víz után, még a betegségek és fájdalmak nem törtek meg, de már itt lappanganak a csontjaimban, gyermekeim iránt való gondoskodásom szüksége nem engedi, hogy elhatalmasodjanak ezek, hiszen nekik még szükségük lehet rám (vagy csak szeretném ezt gondolni). A számvetés szerint félúton járok és nem kívánhatom visszaforgatni ok nélkül az idő kerekét. De szembenézhetek – farkasszemet – a gyülekező árnyakkal, és jókedvemmel, optimizmusommal megölhetem őket. Egészségem kulcsa is a remény, mely kitartóvá tesz és nem hagy magamra. Nem, nem szerencsejáték ez az élet, sokkal inkább jól megszervezhető kaland.
A legalján is van beleszólásunk, döntésünk a hogyan-tovább-ba.
Nincs az a keserűség, mely végleges gyökeret verhetne a szívben a küzdeni vágyó akarat ellenében. Csak az erő forrására kell rátalálni, legyen akár magadban, vagy kívül. Nem szégyen alázatosnak lenni és kérni és nem megvetendő elfogadni attól, aki adhat.
Fohászodban tulajdonképpen csak a céllal vitatkoztam, mert szerintem tévút kegyelemközvetítőként, Isteni hatalommal rendelkezőként látni, ill. bálványozni olyan hittársunkat (a példában Szűz Máriát), aki maga is kegyelemre szorul. A szentek rangsorolása amúgy is fordított logikát követ: „az legyen a legnagyobb Isten országában, aki közületek a legkisebb”. A katolicizmus rengeteg szentként „bejegyzett” egyházfit tár elénk, akik esetleg fontos hitbeli dolgokért mártíromságot szenvedtek, de nem feltétlenül nagyobbak azoknál, akik „csak” hitben élnek és nagyszerű dolgokat cselekednek. A kereszténység életpálya, egy szabad döntés következménye, mely nem szerezhető meg csecsemőkorban és nem vehető fel-vagy le, mint a ruha. Az iránta érzett elkötelezettség választ el embert embertől, osztja Istenhívők és nem-Istenhívők táborára az emberiséget. Ez nem vasárnapi iskola, ahol, ha kilépek az ajtón, megszűnik a kontroll és a felelősség.
Nem ismerem a mindennapi és folyamatos fájdalom érzését, de a bevehető gyógyszerek mellé mást amúgy sem tudnék ajánlani, csak bizakodást, a szellem frissességének megőrzését. A hitet, mely a csodák valósággá emelésére képes.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 08-17-2010 @ 07:33 am)
Comment: Számvetésed, az élet derekán. Nagyon tetszett. Talán mindannyian megtesszük egy-egy ilyen évforduló kapcsán, de az biztos, hogy nem ilyen profi módon tudjuk közkinccsé tenni. Negyven év, még a legszebb kor. Beérett gondolatok, már túl a vággyal, hogy azonnal és "húha" kell történni mindennek, de még rengeteg idővel előtted, hogy álmaid megvalósíthasd. Kívánok hozzá erőt és kitartást, és mint írod sok hitet, elsősorban Önmagadban. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-17-2010 @ 03:12 pm)
Comment: Kedves Zsoloo,
Szerencsére a szellemet nem kell jéghűtőbe rakni, friss marad az magától is, legtöbbször:-)
Mégegyszer nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, emberbaráti szereteted.
Teru |
|
|
|
|
|
