Pusztul a kert. Öregszem.

Öreg szem
A tetvet nem látja.
A vén kertész
Esendő, gyarló,
A sarló
Is ellene fordul.
 
Csikordul a szélkakas,
Elrepül
Kerül a gaz közül szamóca,
A lóca daróca
Szertevásott.
            Ásott gödör,
Tátott pofával,
Mellette holt csemetefával.
(Rá vall).
 
Szalonnasütő zsémbel, okkal,
Bútorokkal,
Máglyára küldött szír-szarokkal
Kell beérje.
Fehérje,
Hús, szalonna, gomba
A rozsdamarta gasztro-romba
Nem kerül,
De ül
A bogrács kampójára
Egy-egy új lakó:
Légykapó,
Poszáta,
Őszapó
 
A másvilág is csendben neheztel:
Nyír kereszttel
Szerényen megjelölve
Gazverte domb.
„FÁNI”,
Mutatja kis nyakörve.
Körbe
Haranglábvirág és vadmimóza.
(Viháncos virtuóza
minden labdának)
 
Bödeházi fületlen bödönben
Lódarázs danáz,
A máz
Körötte maceszol
S mint egy muzeális régi kotta
Szétporlóan zenél
A terrakotta.
 
Mű fok-sorával
Összespárgázva
Áll e langaléta hippi,
A létra.
Avéttra
Ette kinn a tél, a füstös,
Most már ezüstös.
 
Köszvényes pad
A régi nyaralóból
(Jóból
Is megárt, ha nem sajátunk)
Mennyit kajáltunk
Csíkos ölébe
Fölébe
Nyúló sárga naptetővel
 
Mint a szobrász,
Művével, hogyha kész lett,
Jelet hagy
Kinn,
Lenn,
Fenn
Az enyészet.