Bizonytalan vagyok
életem
mint vak tükör
csak néma reggeleken
mutat meg mindent.
Történnek a dolgok
csendben
én pedig
állok, mint torony
a viharnak
ellent.
Dacolok is, bár
öregszem
toleranciára tanít
az élet
De lelkem mélyén
a poklok tüze
közepében égek.
Mit tegyek?
Senki nem súg
nem segít
nem ad
vagyok, leszek
levegőt veszek
ez egyre biztosabb.
Majd, ha elmúlik minden
mi most döntésbe ránt
én adok majd
hajómnak irányt
majd mondhatod,
hogy tévedett
ki nem látott
csak szólt
ítélt
s ítéltetett.