Nincs jövőm nincs múltam, és nincsen jelenem,
Csak én vagyok egyedül, nincsen már egyebem,
Nincsenek álmaim, nincsenek vágyaim,
Elfogytak mellőlem, mind a barátaim.

Volt idő mikor még meg volt mindenem,
Amikor azt mondtam, a nincset nem ismerem,
De a volt elmúlt, és jött helyette nincs,
A kincses ládikámból kiürült a kincs.

Most kétségek kínoznak, s félelmek gyötörnek,
Addig kergetnek amíg meg nem ölnek,
Elveszik az életem, s elveszik a létem,
Egyedül a világban már nincsen miért élnem.

Aztán riadtan ébredek, szörnyű rémálmomból,
Testem forrón ízzik, sötét elmém tombol,
Ő ott van mellettem, mi mást is tehetne,
Az élet szép, de másképp is lehetne.