Egy üveg ouzo és két pohár, ez van az asztalon régóta már, egyet kiöntök magamnak, jár, másik még üres, ez Terád vár.
Két pohár ouzo ánizsos leve, görög napfény, forró lehelete, hófehér ital jéghideg szerelme, égeti torkomat a nyár szelleme.
Emelem poharam, akár hol is légy, egészségedre, valahol te is így tégy, a fehér kristály egekbe szórja a fényt, csillagok közzé húz bódító ösvényt.
Egy üveg ouzo, és a két pohár, ez maradt velem, fura, nem fáj, lecsendesült mint vihar után a tenger találkozunk? az ouzo súgja.... ...... majd egyszer |