Törött szárnyú lélek…..!
Pertuba vagyok magammal,
pedig magázhatnám is magam,
maga, a törött szárnyú lélek?
még, hogy törött szárnyú, hisz nincs is szárnya, és lelke van? csak van, biztosan van... nem látom se szárnyát, se lelkét, pedig már röpült,
azt láttam, bement az ajtón,
s kirepült ugyanott,
úgy tizenhat éve, történt ez vele……
Nem tizenhat évesen....... hiszen akkor szárnya, lelke volt, s röpült, dalolt, a lelke szólt,
mint trillázó madár úgy dalolt
töretlen lélekkel
Ma, mint egy törött szárnyú kis madár, aki a földre hullt, madárlélek, kimúlt…… mért tört össze a szíved? dehogy a szíved, a lelked, a szárnyad! hol a szárnyad? „erdőrengetegben” a fák közt elhagytad,
Esztelen kis állat, repülnél, lelkesednél, szárnyakat növesztenél hányszor tizenhat évesen kellene, madárrá válnod….
magának, maga esztelen,
fellegekben járó, tollatlan kis „állat”! Szárnyát csapkodja a madár, s fölrepül, lelke a magasba, de, maga nem lesz madár soha!
óh, te boldogtalan törött szárnyú lélek, miért is nem szeretnek már téged.?
szeretnek, odaát, hol a madár se jár,
maga? is talán elrepül majd oda,
hogy ne legyen, törött szárnyú lélek ezentúl soha…….!
|