Lábam ritmust ver.
Tam-tam-tam.
Már magam is eluntam
Magam.
Dobol a csend,
Eremben vér,
Dobol az asztalon
A tenyér,
Dobol a combon,
térdemen,
Dobol, és szünni
Képtelen.

Türelmem elhagyott rég,
S felettem a lét
Elviselhető könnyűsége.
Unom.
De mit ajánlasz
Cserébe?

Hallgatlak.

Kitaposott utat,
Megnyert csatákat,
Hús-vér ember helyett
Próbababákat,
Eldobott követ,
Bezúzott üveget,
Kézcsók helyett
Megemelt süveget,
Remegő kéz helyett
Vasmarok tart,
Ez most a ritmus,
De nem kell e dal.

Kopog az ujj,
Tam-tam-tam,
Toll helyett billentyű,
Meguntam.
Dobol a szív,
Tombol a magány,
Dobol
a csészén a kanál,
Dobol,
a ritmus végtelen,
Dobol, mert szünni
képtelen.