kettőezer-tizenegy
nulla kettő, huszonegy:
azután már egyre megy,
engedem, hogy elfeledj,
addig viszont van fél év,
kérem így, hogy maradj még,
lehetsz tőlem többfélébb,
a lényeg, hogy velem légy…

smaragdszemű Hajnalka,
rózsából van az ajka
(csak e gyermekvers maradt,
s a férfi bennem elszaladt,
a csók is ajkadon maradt,
zöld csillagaid alatt,
azt mondod, hogy nincs tovább,
lesz-e a sors mostohább?
új a vers, ha új a gyász,
új ihlet a héjanász,
vad lettél, de úgy vigyázz,
elkap téged e vadász)

Hajnalkámnak üzenem,
zörej lett az én zenem,
zajos zeném tengerén
lettem halott ember én.
gyere vissza, add vissza,
nézd, könnyez a kulissza,
szeret téged úgy, ahogy
az Isten is valahogy.

Kecskemét, 2010. szeptember 1.